Egy pasas undorító módon bánt velem, kihasznált,miközben tudta, hogy beleszerettem. Rengeteget hazudott, teljesen összetörtem. Annyira fáj, hogy így viselkedett. Már nem tudok se bízni, se nyitni mások felé. Hogy lépjek tovább, már 2 hónapja sírok?

LOL, miért a férfiakra fogod az egészet amikor neked tetszenek a szélhámosak, lusta, önző férfiak? Gondolom volt már udvarlód nem egy és kettő, aki udvarolt, rendes volt te meg elhajtottad merthog nincs meg a kémia. Na de nem minden a kémia. Ha még időt se adsz a másiknak akkor mit vársz? Nem azt mint, hogy minden jottmentnek adj esélyt vagy olyannak akitől a hányinger kapkod, de ha több volt a közeledben a semmirekellő férfi akkor a te készülékekben is van hiba!

Amúgy vannak normális férfiak csak lehet elzavartad őket vagy levegőnek néznek téged.

Nincs jó emberismereted, sem önismereted. Dolgozni kell rajta és nem a férfiakat bűnösöknek kinyilvánítani.

23

Most rám gondolsz vagy a kérdezőre?

Világosan ezt írtam:

"...a te készülékekben is van hiba!"

Ezzel arra utaltam, hogy ő sem hibátlan. Nem arra, hogy kizárólag ő a bűnös, mert olyasmi nem létezik hogy az ismerkedés során, kapcsolatban csakis az egyik fél a bűnbak. Ketten vannak az egészben, nem magával fekszik le az ember, nem magával beszélget és nem saját magában remenykedik, hogy a másik nem vágja át hanem a másik személyben!

Hogyha valaki inkább rossz férfiakba/nőkbe fut bele akkor vele SZINTÉN van gebasz és butaság egyedül a másikat ördögként feltüntetni.

Nem igaz az állításod, mert csak valószínűségekről beszélhetsz, ugyanis mondjuk 50 % hogy vele is van hiba, és 50 % hogy nincsen vele hiba, más dolgokon múlott. És tanulni belőle az is egy olyan dolog hogy a sok tanulásban már azt se tudod ki vagy, összesen 1 párhoz kellene eljutni ösztönösen, és nem végletekig kielemezgetni mindent és professzionálisnak lenni elméleti szinten. És van, hogy nincsen hiba, még ha ezt szomorúan hallod is, mert hibáztatni olyan jó érzés neked is...

Persze vannak akik nálad durvábban nyomják a hibáztatást.

50-50%? Miről beszélsz? Már ha 90%-ban az egyik a ludas a másik 10%-ban az ha már százalékokkal dobálódzol.

Engem is átvágták, meg mást is ugyanúgy, nem egyetlenegyszer és valaki tanul belőle valaki meg nem.

"Már nem tudok se bízni, se nyitni mások felé. Hogy lépjek tovább, már 2 hónapja sírok?"

Nem kellene még nyitni, bízni senkiben, először ki kéne heverni a szarzsákot és odafigyelni kit enged be az életébe. Felnőtt emberekről beszélünk.

A szerelem vak, gondolom majdnem mindenki tapasztalta ezt, viszont ha valaki inkább olyan kapcsolatban köt ki amelyben szenved mint boldog akkor benne is van hiba.

"És tanulni belőle az is egy olyan dolog hogy a sok tanulásban már azt se tudod ki vagy, összesen 1 párhoz kellene eljutni ösztönösen, és nem végletekig kielemezgetni mindent és professzionálisnak lenni elméleti szinten."

Ilyesmit én se allutottam, de más se.

Nem egy párhoz kellene eljutni hanem egy emberhez, aki hozzá való. De az út göröngyös főleg, hogy sok a szarcsimbók.

Mindezek ellenére még mindig léteznek és fognak is létezni rendes, normális, érett felnőtt emberek nemtől függetlenül.

Az élet nem habostorta hanem maga az iskola.

Aki nem áll fel, aki másokat hibáztat kizárólagosan az szívni fog jó sokat vagy egyedül marad.

Döntse el, hogy mit szeretne és aszerint éljen.

Bocsi, nem olvastam el minden választ, csak a kérdésedet.

27 éves nő vagyok, ugyanezen mentem át pár hónappal ezelőtt. Jöhet bármilyen lepontozás, nem érdekel, de reális leszek, és elmondom, hogy én hogyan tudtam jobban lenni.

Velem rondább dolgokat művelt az én szexmániás don juan-om, de az alapja ugyanez.

Én éjt nappallá téve dolgoztam mindenféle furfangos bosszún, gyártottam a kamu profilokat, próbáltam őt is és a nőjét is (igen nálam az is kiderült, hogy végig volt valakije) rendesen kémkedve kifigyelni, huuu. Rengeteg melót beleöltem, hogy kicsit visszaszúrjak. Nem viccelek, masszívan ebből állt az életem 2 hónapig. Filmeket néztem erről, twitter sztorikat olvastam erről... Most ez betegesen hangzik, de egy szerelmes nőtől akivel ennyire hitványul elbánnak szerintem normális. Majd mindig kerestem apró jeleken a facebookon, instagramjukon, hogy sikeres volt-e a sok magánakcióm, rá voltam kattanva hogy tiktokon milyen csatornákat kezdtek el követni, de hiába volt minden munkám, a nap végére láttam, hogy feltöltöttek egy csókolózós képet. És mikor ez kb 10.jére történt meg, akkor jutottam el arra a pontra, hogy ennyi. Én megpróbáltam mindent, és nem hogy töröltem minden kamu profilt, de én a saját profilomról tiltottam le őket, és azóta se oldottam fel. Tudom, hogy halálra facsartam magam, egyszerűen nincs módszer amit ne vetettem volna be nyilván normális kereteken belül, és végül azt vettem észre, hogy nyilván ennek az egésznek mentálisan volt egy nem normális zengése. De most tiszta fejjel csak azt látom, hogy minden dühömet, minden haragomat beleraktam, levezettem minden rosszindulatomat, és egyszerűen nem maradt semmi.

Tök anonim az oldal, és elmondhatom nyíltan őszintén, hogy már mosolyra se húzná a számat, ha azt látnám, hogy szakítottak. Pedig eddig egy ilyen hírtől pezsgőt bontottam volna mert az volt a célom. Bántotta az igazságérzetemet, hogy egy ilyen tisztaérzésű nő mint én szenved, míg a "rosszak" boldogok. Én akartam lenni a karmájuk, betegesen alájuk akartam tenni nem tántorított vissza semmi. Mert nem éreztem teljesnek a történetet, hogy így átvert és cső. És végül mégiscsak ez lett a vége. Elcsendesedtem, belefáradtam, "partra vetettek a hullámok", feladtam. És a tudtom nélkül ez a fáradtság hozta el a megnyugvást és a gyógyulást.

Szóval szerintem az egész lényege és pszichológiája, hogy tudatosítsd magadban, hogy mi kell az elengedéshez?

Reménytelenség.

Erő.

Igazságérzet.

Én bohócot csinálva magamból főállásban áskálódtam ellenük, nulla eredménnyel. De így fogtam fel végül, hogy nem tudom befolyásolni a történéseket. Nem tudom a te sztorid mélységét, de szerintem próbálj te is valami hasonlót elérni. Írj neki, ha kell. Maxold ki minden késztetést ami a reményhez fűz, hogy ha kell 10x ess pofára mert hidd el, az utolsó pofára esés már nem fog fájni, úgy meg fogod szokni. El fog jönni a kiábrándulás ideje. Fura tanácsnak tűnik, de az élet nem egy képeslap, szóval néha szükségesek az ilyen fura tanácsok.

Ezt ne úgy képzeld el, hogy hirtelen nem fogod már szeretni. Hajjaj, bárcsak lenne erre recept. Szeretni fogod, eszedbe fog jutni, fájni fog. De nem fogsz már szenvedni egy pillanatig sem, őszintén tudsz majd mosolyogni, és elindulhatsz a gyógyulás útján elég erőteljesen.