Nagyon nehéz a szakítás, de muszáj lesz meglépnem, hogy gyűjtsek lelkierőt hozzá?

Biztosan van olyan akinek tényleg nem jött be a kapcsolat és szakítania kell. Elvégre a barát-barátnő időszak az még nem egy életre szól. De nekem is nehéz elképzelni olyan problémát amiért eldobnám magamtól azt akit szeretek.

( Tényleg. Nem elég hozzá a fantáziám. Persze alapból mindenkinek más a tűrőképessége is ).

Viszont, hogy a kérdésre is válaszoljak :

Először is úgy szakítanék, hogy utána legyen esélyetek újra gondolni. Lehet, hogy igenis átértékeli a dolgokat utána és adhadtok még egy esélyt a kapcsolatnak.

Másodszor is. Úgy szakítanék, hogy őszintén elmondom neki mit érzek és miért megyek el. Ez biztosan fájni fog neki, de sokkal nagyobb kárt tud okozni hogyha hamis érvekkel válsz el.

Egyébként nem tudom milyen gondok vannak. De valószínűleg így is váratlanul fogja érni. Főleg ha szeretitek egymást. Akkor az ember mindenre számít csak erre nem ( mint ahogy senki sem számít a halálára sem , még akkor se már a végét járja ).

És kicsit nehéz is tanácsot adni, hiszen nem tudjuk miert szakitasz. Ha van valaki más a képben már akkor pl. tökmindegy amit leírtam. Mert ott nem lesz új esély, meg úgy is összeomlik, mindegy mit mondasz. Titeket se ismerünk, vagy hogy milyen a kapcsolatotok. Szerintem az egyetlen jó tanács amit adhatunk az az, hogy állj elé őszintén és mondd a szemébe .