Nők/Lányok, ti gondoltok az exetekre szakítás után?

3 hónapja ért véget az előző kapcsolatom, és még mindig nem igazán vagyok túl rajta, ez volt az első eset hogy összetörték a szívem.

A volt barátnőmmel amikor összejöttünk nagyon zűrös időszaka volt, amúgy sem volt egyszerű eset de én szerettem. Eleinte minden tökéletes volt, azt mondta én vagyok az első akivel el tud képzelni komoly kapcsolatot, akivel működhet is, és a barátai is akiket megismertem mondták, hogy “mennyire igyekszik” jelentsen ez bármit is. Viszont egyik ismerősöm mondta, hogy jobban oda kéne figyelnem rá, én ezt akkor nem értettem, mert teljesen megbíztam benne. A kapcsolatunk szinte tökéletes volt konkrétan. Majd egyszercsak elkezdett ritkán írni, lemondani a találkozóinkat, és eltünedezni. Majd mikor újra találkoztunk elmondtam neki, hogy ez nekem nem oké, nem értem mi a gond és, hogy beszéljük meg. Mire ő szakított velem, azt mondta nem megy ez mégsem neki. Egyáltalán nem értettem mi a gond, mire mondta hogy nem lenne jó nekem, én félre ismerem őt. De valahogy csak megbeszéltük, még sírt is nekem este hogy mennyire sajnálja és nem akar elveszíteni, kért hogy “ne álljak ezért bosszút” ezt nem is értettem minek néz engem. Aztán eltelt kb két hét és megint ez, megint veszekedés és akkor már tényleg szakított. Nem adott magyarázatot hogy miért, azt mondta már nem szerelmes… Kérdeztem, hogy dehát az hogy lehet (csak 4 hónapig voltunk együtt) amikor semmi olyan nem történt, minden csak egyre jobb lett köztünk. Mondtam hogy vegyük lassabbra, lehet ez volt a gond, mit csináljak másképp de semmi nem hatott rá. Végül elkezdtünk csókolózni és le is feküdtünk (szexel bármikor lehetett hatni rá, nagyon jó volt köztünk). Akkor azthittem van esély de másnap dobott üzenetben és letiltott mindenhol. Másnap feloldott írtam is neki, de nem írt vissza. Aztán még pár hétig ment ez de mindig átvert, azt ígérte találkozunk és beszélünk de egyre bunkóbb lett, lemondta vagy ghostolt, végül írtam neki, hogy ezt nem viselem el tovább, és végleg elköszöntem. Akkor még felhívott egyszer, de nem vettem fel, és azóta semmi.

Utólag sokat olvastam a témában, nekem úgy tűnt nem volt érzelmileg elérhető ami több dologtól is lehet például érzelem az exe iránt, vagyis nincs túl az előzőn (ami nagyon esélyes, sok jel utalt rá de sajnos ezeket utólag vettem észre) sajnos láttam, hogy újra elkezdte követni az exét azóta stb, de tinderen is fentvan szóval nem tudom. Nagyon boldognak látszik nélkülem, pedig végig úgy éreztem hogy sikerült boldoggá tennem, azt éreztem hogy ő jobban akarja ezt mint én…Folyton olyanokat mondott, hogy nem volt még senki aki ennyire az esete lenne, hogy bennem mer megbízni először, mindig mondta hogy mennyire akarja hogy ez tényleg működjön köztünk de bennem bízik, sokszor beszélt a jövőnkről, hogy na velem tényleg el tudja képzelni, hogy családja lesz de nem bízzam el magam… Aztán mégis ez lett. Egyszerűen nem értem.

Azóta azt látom boldog és, hogy teljesen túl van rajtam. Én pedig szerintem sosem leszek túl ezen. Mintha új életet kezdett volna, minden régi képét lecserélte. Egyedül a karkötőjét hordja még amit tőlem kapott. És tényleg csak azt szeretném tudni, hogy egyszerűen gondol-e még rám? Nem hiszem hogy amikor ránéz vagy felveszi ne jutnék eszébe. De úgy tűnik nekem, hogy ennek vége, hogy elfelejtett. Hogy milyen semmilyen volt velem, inkább ghostolt mint egy senkit, nem értem hogy estem a 100ról nullára a szemében ilyen gyorsan úgy, hogy semmi olyan nem történt. Egyszerűen nem értem miért haragszik, miért szakított, sosem bántottam vagy volt bármi rossz konkrétan köztünk, hiszen ő maga is boldognak tűnt és sosem mondott semmit hogy bármi bántaná, sőt csak áradozott rólam mindenkinek.

Persze azóta mindenki mondja, hogy hagyjam mert bolond, sosem fogom megérteni stb, de ez nem így megy.

Sokszor gondolkodok, hogy keressem-e, de sosem szánom rá magam, azt gondolom ha akarna tőlem valamit, keresne ő. És az fáj a legjobban, hogy látszólag mennyire könnyen átlépett rajtam, hogy bulizik, hogy ismerkedik, hogy befestette a haját, új ruhatár minden. Minden képén mosolyog. Azt sem tudom, gondol-e még rám… Remélem legalább egyszer a jövőben megtudom az okát mi történt, abban nem merek bízni, hogy lenne még esélyünk…