Előfordult már veletek ilyen?

Én 16évesen ismertem meg azt az exem. 18évesen jöttünk össze, addig csak vágytam rá.

5évug voltunk együtt, ebből úgy 4 év maga volt a csoda.

Az utolsó évünkben elkezdett inni, drogozni, agresszív lett, megerőszakolt.

Ott lezáetam vele mindent.

Azóta eltellt 8év. Férjnél vagyok, van 2 csodás gyerekünk.

Mégis rengetegszer eszembe jut, hogy milyen jó volt vele, mi lenne ha....

De aztán gyors elhessegetem ezeket a gondolatokat.

Nem lenne az az isten, hogy vissza menjek hozzá. De ennek ellenére rengeteget jár a fejemben. Hisz ő volt az első nagy szerelem.

Öööö nem volt ilyen, csak hasonló. Volt 3 gyökér exem egymás után, akik gyávák voltak, antiszocok, nem tudták, hogy kell bánni egy nővel (mindnek első voltam), nem tudtak megfelelően priorizálni, egyszerűen kisfiúk voltak még. Na, aztán jött egy srác, aki egészen más volt. Ő szeretett emberek között lenni, idősebb volt, volt munkahelye, egyedül tartotta fenn a pesti albérletét, mellette tanult, voltak értelmes hobbijai, rendben volt önmagával és nagyon jól nézett ki. Eléggé túlidealizáltam, mert az előzőekhez viszonyítottam és úgy voltam vele, hogy ő a tökéletes, akinél soha nem lesz senki jobb, őt meg kell tartanom, kb 2 nap alatt beleszerettem. Ő szakított, mert ő viszont nem volt szerelmes két hónap után sem. Annyira amúgy én sem, inkább azt bántam, hogy benne minden megvolt, ami az exeimben nem, már elképzeltem, ahogy vele élem le az életem, évekkel később is úgy voltam vele, hogy visszamennék hozzá, na de nem a szerelem miatt, mert az már rég nem volt, csak mert ő ideális lett volna nekem. Nem próbálkoztam, mert tudtam, hogy fölösleges.

Azóta találtam sokkal jobbat, aki még szeret is nagyon :D