Előfordult veletek hogy megbántátok a szakítást, vagy hogy valamelyik exetek megbánta a szakítást évek múltán?

Ha valakiben meg is fordul a gondolat, hogy megbánta, akkor sem fog neked a sarokba bújva sírdogálni, hanem tovább lép, éli az életét így nélküled, mert amúgyis tisztába van vele, hogy nem fogadnád vissza. Akkor meg nem mindegy?

Tulajdonképpen mégis mit szeretnél? Hogy térden állva könyörögjön neked, hogy megbocsáss? Vagy önmagát megalázva elōadja neked, hogy mekkorát tévedett és mennyire hiányzol? Szerintem ilyesmi nem szokott megtörténni. Ha amúgysem akarsz kibékülni vele, akkor már mindegy kéne legyen neked, hogy mit csinál.

Lehet, hogy gondolat foszlányként megfordult már a fejében az, hogy kár volt elveszíteni, de nem fog túlságosan fennakadni ezen, keres másik nōt.

Könnyen lehet, hogy duma volt, amit mondott, ha annyira fontos lettél volna, akkor nem szakít. Talán más exeknek is elsütötte ezt a dumát.

Meg lehet bánni több ex esetén is. Talán nem csak rólad szól.

Senkivel sem szakítottam ok nélkül, nem hiába vetettem véget egy kapcsolatnak.. Mégis több néhány exem esetén is éreztem úgy, hogy megbántam, sőt azt is bántam már, amikor valakit lekoptattam és nem adtam esélyt sem neki a kapcsolatra. Mindezt magányos éjszakákon, amikor épp nem volt kihez bújni.. de azért gondolom átérzed, hogy ezek csak ilyen röpke komolytalan érzések:).

Igen, sajnos volt...

1 évig voltunk együtt, óriási, szenvedélyes szerelem volt. Az előtte lévő barátaim mind idióta volt, de ő, ő teljesen más volt. Kedves volt, rajongott értem, imádott velem lenni és rettenetesen ragaszkodott. Ő volt az, aki megmutatta hogy lehet más egy kapcsolat, hogy a szerelem az tényleg nagybetűs szerelem.

Aztán jött egy kisebb depresszióm.. magam alá kerültem, kerestem a helyemet, de nem találtam. Több pasival flörtöltem, de semmi nem történt köztünk.

1 év után szakított velem. Nem tudta megmondani az okát, de én mindig is tudtam, hogy a félelem miatt tette. Hogy elveszíthet, ugyanakkor teret akart magának is, mert a mentális problémám túl sok volt neki.

Én elengedtem. Azt hittem belehalok!

Nem tudtam megérteni, hogy egy ember, aki azt mondja hogy szeret, egyik napról a másikra bedobja a lapjait. Számomra ez a mai napig furcsa, és sosem fogom valójában megérteni, hiszen az igazi nem hagy el, vagy mégis...? Főleg egy nagy válságban...

Gyűlöltem őt minden porcikámban, de közben pedig nem voltam más, csak szerelmes... annyira fájt, hogy nem udtam gyűlölni sem...

Menekültem rossz döntésekbe, rossz emberek karjaiba, de semmi nem nyugtatott meg. Fél évembe tellett, mire normálian tudtam aludni. 8 hónap múlva már eljártam bulizni újra, ismerkedtem, de semmi komoly. A barátaim rengeteget segítettek ebből kilábalni. Rájuk támaszkodj, mert óriási erejük van :)

Rá egy évre felkeresett, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, és hogy mikor megtudta h összejöttem valakivel, akkor úgy szétvert valamit, hogy szanaszét törte a kezét. Én gyerek voltam. Ő is...

Fél évig tepert, mire szóbaálltam vele, megkínoztam, szenvedtetem, pedig csak egy tanácstalan ember vltam, aki nem akart újra csalódni.

Eltelt jó sok idő, mikor eldöntöttem, hogy adok neki még egy esélyt.

Szerintem életem legjobb döntése volt, ma már jegyben járunk. Vannak súrlódások, de mindketten tudjuk mit veszítünk ha hagyunk teret az egónak vagy a problémáknak tornyosulni..

Amit tanácsolok:

- tudom, kétségbe vagy esve, de ne keresd őt, ha találkoztok köszönj neki de menj tovább,

-ne kövesd, vagy tiltsdle hogy ne lásd hogyan éli az életét.

-sírj sokat, hagyj magadnak időt kiheverni, szomorkodj, bánkódj amennyit jól esik, de ez ne tartson 4 5 hónapnál tovább

-ne ess bele újabb és újabb kapcsolatokba, tisztázd le magadban az emlékeidet, csak utána fogsz tudni továbblépni.

-ha kiheverted, akkor menj el szórakozni, de ha nem érzed jól magad, akkor keress egy félreeső zugot, ülj ki egy padra, de ne menj haza

-keress egy új hobbit, legyen az bármi. Ha lefoglalod magad, akkor egy idő után más dologk fontosabbak lesznek

-kérd meg az ismerőseidet hogy ne beszéljenek róla, arról se ha hallottak róla vmi pletykat avgy a nővéréről stb...így könnyebb lesz.

-Miután már vannak újra céljaid nélküle, újult erővel kereshetsz párt, mostmár frissen, üdén, és letiztáztad magadban hogy mi az ami neked KELL és abból nem engedsz!

-ha újra felkeres, olvasd el mit írt, de ne válaszolj neki 2-3 napig. Fontold meg mit akarsz neki írni válaszolni, ha egyáltalán szeretnél. Van, aki megérdemli a megbocsátást, még ha az egy olyan súlyos dolog is, mint a szakítás. Mindig érdemes mérlegelni, de nem minden áron. Ha x idő után felkeres, akkor már más ember leszel. Tapasztaltabb, bölcsebb és fogod tudni azt, hogy mire vágysz igazán, hogy valóban rá van e szükséged. Akkor már nem lesz a rózsaszín köd, csak az ész érvek.

Ha valakinek el akarod sírni, vagy csak beszélni róla, írj nyugodtan. Én is teljesen átérzem mi történt veled. Sok sikert!

Eddig minden exem megbánta. Van aki azóta is, évekkel később akár az aktuális barátnője mellől is újra akarja kezdeni. De őszintén, mit kezdjek vele? Semmi nem fog változni. Ha anno amíg együtt voltunk nem volt képes elegendő energiát meg munkát rakni a kapcsolatba akkor nem fog most sem. Az eddigi 3 kapcsolatom azért ért véget, mert tudták, hogy nem azt kapom amit megérdemlek, érezték, hogy nem vagyok boldog ezért inkább szakítottak változtatás helyett.

Igazából én örülnék ha sikerülne már ezen túllépniük. Egyrészt nekem is rossz, hogy a párom látja, hogy írt megint valamelyik exem. Másrészt azért nem szeretném, hogy "miattam" ne legyen többet értelmes párkapcsolatuk. Valahol kicsit simogatja nyilván az egómat, de mára már sokkal inkább irritáló és rossz érzés.

Nekem is eddig minden exem legalább 1x megkeresett, hogy megbánta és volt, aki vissza is akart kapni, de volt, aki csak megjegyezte, hogy ha akkor lett volna esze, megbecsült volna jobban, de nem mozdult.

Egyikükkel sem jöttem újra össze. Az már a múlt én pedig előre akarok haladni.

30n

"Nem tudtam megérteni, hogy egy ember, aki azt mondja hogy szeret, egyik napról a másikra bedobja a lapjait. Számomra ez a mai napig furcsa, és sosem fogom valójában megérteni,"

Nem értem, hogy neked mi ebben a furcsa, mit nem lehet megérteni? Ha elmondásod szerint depressziós voltál mellette, meg más pasikkal flörtöltél, akkor könnyen úgy ítélhető ez, hogy nem viszonyoztad igazán az érzéseit, vagy ha igen, akkor is csak langyosan. Kicsit vicces, hogy Nagy Betűs szerelemről beszélsz, de közben a magad akkori hozzáállásával talán nem igazán voltál kész rá. Tudod, ez nem olyan dolog, amit egyoldalúan elvárunk bárkitől is. Számomra már önmagában az is sértő lett volna, hogy valaki depizik mellettem, mintha semmit sem jelentene, hogy én boldoggá akarom tenni. Valószínűleg nem csak te érezted rosszul magad, hanem ő is. Én csodálom, hogy kitartott melletted, lehet, hogy észhez tértél azóta és már tudod, hogy mit akarsz.