Panelban élő kutyagazdik, veletek előfordult a legelején, hogy megbántátok a kutyát?

Átéltem ugyanezt.

Panelban lakom, a draga jo edes anyukam meg a szulinapomon odaalitott Nekem egy kolyokkutyaval.. Tudta, hogy mindig is akartam kutyat, De mondtam neki, hogy nem hiaba nem volt eddig, tudtam, hogy nem lenne most meg ra idom, se energiam, mert sokat kell dolgoznom.

Na De amint meglattam a kis gyonyoruseget, azonnal belészerettem.

Az eleje Nekem is nehez volt, ugye nem vihettem ki, amig az osszes oltasat meg nem kapta, nagyon nagyon sokat takatritottam utana, plusz meg a tapetat is leszedte, kikaparta az eloszobaba a kovet, szetragta a kanapet, szoval ja, volt vele gondom boven.. Talan az volt a baj, hogy meg felkeszuletlen voltam, nem tudtam mit hogy kell, stb..

Na de most 9 honapos a kis kincsem, es azt tudom csak mondani, hogy minden faradozast megert. Szobatiszta, tanulgatjuk lassan a dolgokat, es hogy mennyi szeretetet tud adni.. Akinek nincs kutyaja, az sose tudja meg, hogy ez milyen. Amikor orulsz, veled orul, amikor sirsz, odabujik, nyalogatja az arcod, erzi ha baj van. Egy kis szeretetcsomag, nincs ra jobb szo. :)

Szoval roviden, tudom hogy most mit erzel, atmentem ezen en is. Azt tudom javasolni, hogy kitartas, hidd el, nagyon de nagyon megeri, egy olyan szeretetben lesz reszed, amit nem lehet megmagyarazni! Kitartas!

Ha barmi kerdesed van irj nyugodtan, igyekszem segiteni. :)

Én beleszülettem abba hogy mindig volt kutyánk. Sokszor költöztünk , kertesbe meg panelba is, és a kutyánkat mindig vittük magunkal. Nem tudnék kutya nélkül létezni.......

A mostani szukámmal meggyült a bajom. Igaz kertesbe lakunk, de a kutyák bent vannak. A szuka mindent szét szedett amit meglátott. Azon mesterkedett, hogyan törjön borsot az orrom alá. Sokszor szétszedte a másik kutya fekhelyét is. Nagyon sokszor kikapott. De a nevelés, és a kitartás meghozza gyümölcsét. Most már ismeri minden mozdulatom, nem szed szét semmit, csak a labdáját cibálja. Még a vonaton is ő kelt fel amikor jövünk haza munkából.

Első vagyok.

Írjál nyugodtan! Segitek, amiben csak tudok! :)

Egy kis turelem, meg kitartas, es egy eletre szolo tarsad lesz, aki mindig melletted van!

A miénk is sírt első nap. Én az ágyon aludtam, ő meg az ágyam mellett a földön és a kezem lelógattam neki, így simogattam, mert hiányzott neki a családja, amiből kiszakították és félt.

1 szobában mászkálhatott csak ahol kőpadló van.

Egy rossz törölközőt ledobtam a földre (felmosó helyett) és azt tologattam jobbra balra, mert rengeteget pisilt állandóan bent és ezt csak így tudtam csinálni. Aztán amikor úgy volt hozzá kedvem, akkor kimostam a rongyot a csapnál. A kakáját azt meg papírtörlővel szedtem fel.

De még mindig nem szobatiszta 3 hónaposan. Leviszem 1 nap 3x, így nem kakil a lakásba, de a kakit kint össze kell szednem. A pisit nem, ennyi könnyebbség van, de a szobába mindig bepisil, nincs kedve visszatartani egyáltalán.

Kedves utolsó. Csak 1-2 jótanács.

1, nem "nincs kedve visszatartani", hanem mivel meg kölyök, ezért elég sokszor kell pisilnie, 2 óránként kell levinni sétálni..

2, A sima törölközős feltörlés semmit nem ér, ezért ne csodálkozz, ha mindig odapisil, hiszen ott érzi a szagát. Felmosóvízbe jó sok Domestos, és felmosóval (!) jól feltörölni.

Amikor húgomnak vettek anyumék egy 9 hetes kölyköt,háát sokszor mi is bosszankodtunk :D

Sok-sok takarítás :D

Meg rongálás amit tett :D

Alig vártuk,hogy le vigyük és kifárasszuk lent! Na meg kint végezze el a dolgát.

Mi nem bántuk meg sosem,akkor sem. Csak bosszankodtunk,hogy az éjszaka közepén amikor mész wc-re és bele trappolsz egy kaksiba feltakarítod aztán látsz pisit is na azt is. Vagy amikor az éjszaka közepén vonyít...

Ez a kölyök kutyáknak a hátránya,de igazából csak az első 1 év a legneccesebb a kölyökkel. Utána minden oké.