Szakitanom kell a párommal, de mivel szeretjük egymást, így nagyon nehéz lesz! Hogyan közöljem vele? Hogyan ne sírjam el magamat? Hogyan tudom visszafogni a könnyeimet?

"Ha most szakítasz a következő kapcsolatodban is jó esetben éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán az esküvő szóba kerüljön"

Ha feljövök erre az oldalra, akkor nem ezt mondanám. Szerintem hamar találna magának másik pasit a kérdező. Naponta egy rakat pasas panaszkodik itt a 30-as korosztályból hogy szeretne megállapodni, családot alapítani, de "nincs egy komolyan vehető nő sem"......

Sok olyan nő van aki évekig vár egy teszetosza palira, aztán szakítanak és rövid időn belül talál valakit akinek nem kell könyörögni.

Manapság már egyik kapcsolatra sem lehet mérget venni. Nem biztos hogy tartósabb lesz a házasság ha évtizedekig várnak az eljegyzéssel, vagy ha pár hónap ismeretség után házasodnak. Így is, úgy is, orosz rulett az egész.

Kérdező, szerintem állj ki magadért! Ha valaki nem tud értékelni az álmaiddal, vágyaiddal együtt akkor hagyd ott. Tudom hogy csúnyán hangzik, de ha lemész kutyába (lelki értelemben) még évekig, úgy hogy az neked így nem jó, akkor mindig hiányérzeted lesz és nem leszel boldog. Beszélgessetek el komolyabban a pároddal erről a témáról. Tűzzetek ki egy határidőt. Ha még akkor sem akarja, akkor nem kell erőltetni (az ő döntését is tiszteletben kell tartani), el kell engedni.

#6

Ugyanebben a helyzetben voltam, 31 evesen. Szakitottam, most mar ferjnél vagyok végre!

Megütötte a szememet valami a kommentedben:

"ha a barátod majd látja hogy normális vagy" - Ez tényleg érv? Persze, hogy nem viselkedik normálisan, ha nem akarja elvenni, és idáig csak hitegette

Kolléganőm hasonló cipőben volt.

Megunta, megkérte a pasija kezét, leszervezte egyedül az esküvőt, megházasodtak. Ennyi.

Ez a "csak egy darab papír" a legrosszabb duma a világon. Azok mondják ezt, akik félnek az elköteleződéstől a gyerekkori traumái miatt. Ha csak egy papír, akkor igazából semmi más ellenérv nincs, ugye? Akkor két tanúval rendezzétek le. Ja akkor már nem csak egy papír?!

Jó esetben a párok beszélnek házasságról és gyerekekről már az első hónapokban. De sajnos ez sem lehet biztosíték. Az exem 17 volt, amikor összejöttünk, mondta többször is, hogy majd összeházasodunk meg gyerekeink lesznek. Aztán idővel idősebb lett és meggondolta magát, aztán ha már szóba hoztam a témát, ilyet mondott, hogy ne beszéljek erről mert elhányja magát... De a te barátod felnőtt ember volt, amikor összejöttetek, és tudatosan hiteget téged 4 éve, hogy "az a terv". A f.aszt. Már két évvel ezelőtt megkérte volna a kezed, ha komolyan gondolja. Ez szentség és átverés. Én eleve úgy vagyok vele, hogy tök mindegy, mivel kapcsolatban, de ha tudja, hogy nagyon bántja a párját és nem tesz ellene abszolút semmit, akkor az már elég indok a szakításra. Nem ugyanazt akarjátok az élettől. Igenis fontos az esküvő. Felvállal, papírja lesz róla, hogy örökre együtt kell lennetek (nyilván van válás de soha nem az a terv), meg ha nagyobb esküvőt akartok akkor még egy jó buli is :)

Kérdező, értékes vagy :) Megértem, hogy nem így érzed, de attól még, hogy ő nem akar elvenni, más majd elakar :) Gyereket szeretnél? Az már egy nehezebb téma lesz 40-hez közel. De házasodni lehet bármilyen életkorban, úgyhogy arra biztos hamarosan találsz is megfelelő embert :)

Gondolj arra, hogyha emiatt szakítasz vele, az nagy pofon lesz neki és rájön, hogy elcseszte. Bár ha ezek után megkér, én biztosan nemet mondanék.

Sohasem fog elvenni! Soha! Jobb is, ha szakítasz.

A házasság egy papír igen. Mi olyan rhadt nehéz ezen? Bementek aláírjátok, pont.

10 perc.

Férfiként áteltem egy ilyen történetet a másik oldalról.

El akartam venni a lányt, tényleg.

Aztán egyre hülyébb lett. Ő is jött ezzel "ennyit sem érek" szöveggel.

És igaza volt. Tényleg nem ért annyit, hogy hozzá kössem az életem.

Azt persze nem mondhattam el, hogy mi a problémám, min kellene változtatni, mert akkor jött a feltétlen szeretet szöveggel.

Nincs feltétlen szeretet. Ok-okozat van. Ha valaki évek óta csak bánt és terrorizál, azzal nem akarom véglegesen összekötni az életemet. Ha ismét olyan lenne, mint a kapcsolat elején, akkor örömmel elvettem volna.

De persze a legkönnyebb úgy változtatni az önértékelésén, hogy kierőszakol egy házasságot. Azonnal megnyugodott volna, hogy ő tökéletes, mindent tökéletesen csinált, mert végül elvettem. Ő értékes.

Nem. Csak megszokta, hogy mindenkit terrorizál és senki mással nem törődik. Ha gyenge lettem volna és engedek a terrornak, akkor igaza is lett volna, hiszen elérte a célját és neki csak ez számított.

Persze éveken át én voltam a rohadék férfi, aki nem tartja a szavát, mert megkértem a kezét, mégsem házasodtunk össze.

Az ilyen nőket tényleg nem szabad elvenni. Persze találkozhat egy olyan papuccsal, aki ezt elviseli, de valószínűbb, hogy pár pasi el fog menekülni tőle, mikor valóban megismeri.

Nálam is az volt a terv, hogy elveszem. Csak az nem szerepelt a tervben, hogy teljesen meghülyül.