Boldogtalan házasságban élek. Már nem szeretem a férjem. Sokszor kiabált,veszekedett már velem mindenféle hülyeség miatt. Ilyen az apja is, meg a húga,ezt látta otthon. Mostanában próbálja visszafogni magát de én már nem szeretem. Mit csináljak?

Már bocs, de nőként kérdezem.

De ha közös a lakás, közös a hitel, miért neki kéne fognia a sátorfáját, és menni? Csak mert te mint NŐ, neked alanyi jogon jár, hogy minden könnyebb legyen az életben?

Úgy kell gyereket vállalni, hogy azt te egyedül is el tudnád tartani.

Egyébként, csak a te álláspontodat hallhattunk, ennyi alapján meg nem szoktam véleményt formálni.

Teremetsd meg a körülményeket, hogy el tudj költözni, ha annyira el akarsz. Van lehetőség, cska nagyon sok embernek könnyebb sírni, mint menni és dolgozni.

... És ez az ismerkedés elején nem tűnt fel, ugye?!

Ha 2 gyerekkel elválsz tőle, akkor csak magadat és a gyerekeiteket szívatod meg. (Eltartási gondok, nem megfelelő családmodell.)

Persze itt lehetne rögtön írni, hogy de ha betoppan az életedbe egy "igazibb". (Nem fog. Miért is lenne? Hogy majd eltartsa a te gyerekeidet?! Ha hülye lenne...)

Tessék kibékülni a férjeddel. Ha azt írod, hogy már próbálja visszafogni magát, akkor már van remény... :,D

Szegény gyerekek.

Megint egy nő, aki bele akart feküdni a kényelmesebbe, és házasság után tűnik fel, kihez ment hozzá. ("kihez").

Arról pl. semmit nem írtál, hogy a gyerekkel hogy viselkedik, csak annyit, hogy próbál javítani.

Babám, akkor most szépen felemeled a felemelnivalót, és elmész dolgozni, ha kell, két állásban. Addig marad minden így esteleg, vagy anyuhoz költöztök, stb. Nem kell ehhez sok ész, kitalálni, csak gondolom büdös a munka.

Nem várni a sültgalambot, vagy egy másik apajelöltet.

Tudom nehéz lesz, de most a gyerekekre gondolj, ne magad méltóságára.