Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás után mikor vagy mitől múlna el az az érzés, hogy az újjal olyan mintha az előzőt csalnánk?
Párommal szakítottunk. Ki akar békülni féltékeny, nagy ritkán van kapcsolattartás csak.
Egyszer dühvel küldtem el, újabban már kérem arra, hogy élje az életét, próbáljunk már egymás nélkül kapcsolattartás nélkül élni stb.
A birtoklás, féltékenykedések, az, hogy rosszul esne, ha a másik mással van, ezek az érzések még mindkettőnkben jelen vannak. Így jobb is nem tudni inkább a másikról semmit, hátha elkopnak ezek az érzelmek is.
Próbálok ismerkedni, habár nekem nem megy, nem kell senki valójában, illetve senki nincs aki kéne is. De erőltetem, hogy másokon legyen a fókuszom ne rajta.
Elvileg nála is ez van, azt mondja senkit nem keres, csak én kellek, rám vár, ezek a dumái amúgy zavarnak. De ha mást mondana, az is zavarna.
Szóval próbálunk új életet kezdeni kapcsolattartás nélkül egymás nélkül. (de valójában lehet ő hazudik nekem azaz nem próbál ő semmit hanem csak arra vár mikor lesz valakim hogy aztán kitörjön féltékenységi balhéban hogy na biztos ezért akartam szakítani mert egy r.banc vagyok, más f.sz kell. Szóval én jobb is ha meghúzom magam szerintem)
És a zárójeles részt figyelmen kívül hagyva, folyamatosan bennem van az az érzés, mikor mással beszélek, vagy hajtanak rám, vagy csókolózom vagy mással alszom(szex nélkül), mást hagyok engem fűzni, mintha szabályosan csalnám a volt páromat. Tudom azt hogy hatalmas balhé lenne belőle ha ezeket tudná rólam, mert ha beszélünk szabályosan számonkér még mindig. Ugyanakkor benne is lehet ilyen "megcsalós" érzés, ha ismerkedik, mintha a hátam mögött kavarna másokkal.
(Néha felkeres olyan indokkal hogy csak el akarta mondani szeret és csak nem bírta ki, de nem akar zavarni, tiszteletben tartja, hogy nem tartunk kapcsolatot)
Inkább rá lennék kíváncsi benne mikor múlhatok el úgy hogy a másokkal való kavarás benne nem kelt megcsalás érzést, azaz mikor válhat le rólam mindenhogy és leszek teljesen érdektelen?
Vagy úgy átlagban mikor szakadnak le szakítás után az emberek a birtoklási vágyról is?
válasza:Először is tiltsd le, ne dumálgass vele, ne engedd be. Minek kell kontaktálni, hogy akarsz így új életet kezdeni? Minek kéne elszámolnod, mit csinálsz? Számonkér? Tedd le a telefont és tiltsd le.
Másrészt, muszáj már másnap mással aludni, hogy lelkiismeretfurdalásod legyen? Még benned él az előző barátod, persze hogy fura helyzet. Minek erőltetni?
válasza:
válasza:Alapvetően a birtoklási vágy az nem rész egy kapcsolatnak. Tehát az már társfüggőség jele. Nem feltétlenül beteges, vannak szintje a birtoklási vágynak azért... lehet egészséges szinten. De ez, amit mondasz, ez kapcsolatban sem lenne teljesen okés, korlátozó, számonkérő hangnem nem való kapcsolatba se. Azon kívül pedig pláne érthetetlen.
Szintén érthetetlen számomra, hpgy ha minden találkozásotok újabb sérelmeket okoznak, régieket tépnek fel, akkor miéet erőltetitek? Miért nem lehet teljesen kikerülni a másik életéből?
Ha nem hagyja, akkor tiltás, törlés, kerülés, ha zaklat, akkor pedig ott a rendőrség... előbb csak fenyegetőzni, utána feljelenteni. Tehát amíg folyton kommunikáltok, addig nem lehet elszakadásról beszélni, mert nem szakadtok el...
Azaz lényegében egy érzelmi kötelék megvan, amit el kell vágni. Gyakorlatilag úgy kell meggyászolni, mintha egy szeretted meghaalt volna. Így van lehetőség az érzelmi kötelék mehszűnésére. Nem kell már szeretni valakit ahhoz, hogy még megmadadjon a kötődés... ez sajnos ilyen bénán.működik az emberben, hogy még akkor is kötődik a másikhoz, ha az már bántja, ha utálod őt... ti még nem is vagytok ezen a szinten, tehát érthető, hogy a kötődés még fennmaradt. Meg kell szüntetni, ki kell törölnötök egymást az életetekből. Mintha halottak lennétek a másik számára. Így mehet végbe a gyász, így szűnhet meg az érzelmi kötődés, így van esély a továbblépésre.
válasza:Ezeken már túl vagyunk. A teljes ignoráláson.
Azaz már próbaltuk azt is. Nem ment, csak egy ideig. Ezért tartunk most ott, hogy mindketten megpróbáljuk ismét az egymást nem keresést. (De azért ő hozzáteszi bármikor akarom, azonnal szóljak, azonnal jön)
2. néha már ezen imádkozom, mondtam is neki. Mert ha lenne valakije, akkor biztos, hogy az engem egyből megerősítene, hogy hátra se nézzek. De folyamat arról biztosít hogy neki csak ém kellek, nem kell neki senki, ezáltal ugye rámrakja a lelkiismeretet, ha én ismerkedem. Mintha kimondatlanul "zsarolna"
Csak azért erőltetem a pasizást, mert ki akarom verni őt a fejemből, nyitni akarok a világra és nem rajta elmélkedni, nem sírdogálni, valójában menekülök azoktól a szakítas után rámtalálo erzelmektől hogy hiányzik, akarom őt, nem jó nélkule, ugyanis ezek az érzelmek találnak be, es ellent akarok állni ezeknek a téves hamis érzelmeknek! amúgy meg szeretek szórakozni szeretem a pasikat azaz fel is dob illetve töltés ha fűznek udvarolnak izgatnak, igaz amugy meg egyik se kéne, de amig a hatásuk alatt vagyok, ha csak ideig óráig is, addig se jönnek elő azok az érzelmek amik hozzá kötnek bilincselnek.
" Így mehet végbe a gyász, "
Itt a hiba. Hogy gyász alatt az talál rám, hogy hiányzik. Én ezt az érzelmi állapotot ki akarom teljes egészében iktatni. Semmit nem akarok iránta érezni.
válasza:A szakítás utáni üresség-érzést meg gyászt nem lehet megspórolni. Hiába fiúzol, látod, hogy nem segít. Ha meg midnig visszatáncolsz, sose lesz vége.
Pici önuralom, hölgyem. Foglald el magad mással mint férfiakkal - se vele, se másokkal - és hagyd, hogy az idő enyhítse a hiányát. Csak így lehet. Olyan mint a leszokás a cigiről. Napról napra könnyebb.
Hogy semmit nem akarsz iránta érezni, az nem döntés kérdése. Ha dumálgattok, szerinted errefelé haladsz? Szerintem nem.
válasza: válasza:Itt a hiba. Hogy gyász alatt az talál rám, hogy hiányzik. Én ezt az érzelmi állapotot ki akarom teljes egészében iktatni. Semmit nem akarok iránta érezni.
Ha majd anyukád meghal, sem fogod tudni kiiktatni, mert te most úgy döntöttél.
Az is lehet hamarabb halok meg mint anya. Durva hogy ilyen téma is felmerül itt.
A gyásszal meg mindennel semmi bajom nem lenne, ha nem önbecsapás menne alatta. En nem fogok miatta sírni, szenvedni vergődni, meg elgyengülni, hogy hiányzoool picsogások, (ebből is csak az lenne hogy megyünk inkább inni? Ugyanis felajánlotta ezt is ha ki kell sírnom magam, szivesen jön velem. És persze hogy inni is jobb lenne vele mint bárki mással.)
Megpróbáltuk a teljes ignorálást már.
Én megpróbáltam a gyászt is már.
Uj stratégiai terv van. Bulik pasizás.
És itt jön képbe a megcsalási mizéria. De ez nem is zavar magamban, ha en csókolózás közben azt érzem hogy a volt párom kb most ölne meg ha itt lenne.
Ami elkezd zavarni inkább az hogy ha ő van így. Azaz pl kavar mással és közben benne van ez az (izgalmi)érzés mintha engem csalna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!