Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azt mondja, nem tudja eldönteni, hogy szeret-e még. Megmenthető még a kapcsolat?
1,5 éve vagyunk együtt, 3 hónap után költöztünk össze albérletbe, mostanában terveztünk volna továbblépni, és egy úgymond "félig saját" (nekem semmi közöm nincs hozzá, és neki se a a sajátja) lakásba költöztünk volna, amit együtt bútoroztunk volna be, majd lettek volna állataink is.
Az elmúlt időszakban nagyon sokat veszekedtünk, nagyrészt az én mentális dolgaim miatt. Ezekbe nem mennék bele túlzottan, de van egy pár mentális betegségem, amik miatt néha elég idiótán viselkedek, hiába bánom meg mindig. Járok pszichológushoz és pszichiáterhez is, illetve tudott róluk, mielőtt összejöttünk.
Pár napja közölte, hogy nem tudja eldönteni, hogy szeret-e, vagy sem, egyiket se tudja biztosra mondani, és időt kért, hogy rendezze magában az érzéseit. Először szünetet szeretett volna, aztán végül abban állapodtunk meg, hogy heti 3 napot a másik lakásban alszik, egyedül.
De én nem hiszem el, hogy ennyire kiszeretett volna belőlem, ennyi idő alatt. Ez most elég egoistán hangzik, de nem úgy értem, hanem annyiszor mondta, hogy szeret, és mindig is éreztette is velem, nem csak mondta. Tudom, hogy 1,5 év az semmi, meg klisésen és nyálasan is hangzik, de ő is, meg a kapcsolat is olyan más volt, olyan igazi volt... Nem hiszem el, hogy ennyi lett volna. Szerintem csak a sok veszekedés miatt van egy "fekete köd" (mint a rózsaszín köd, csak az ellentéte), és ettől tompábbak a pozitív érzései. De ha a veszekedések elmúlnak és megszűnnek a konfliktusok, akkor ennek is el kell múlnia.
Beszéltem a pszichológusommal, mostantól heti kétszer fogok járni, meg vettem magamnak egy rakat pszichológiai könyvet. Az egyiket már ki is olvastam, és rengeteg helyen magamra ismertem benne, főként azoknál a dolgoknál, amiből a veszekedések szoktak jönni. Így, hogy most már legalább értem valamennyire, könnyebb lesz változtatni rajta. Odaadtam neki is a könyvet, hogy olvassa el ő is, hátha jobban megért engem is. Azóta próbálom elviselni a triggerelő helyzeteket, és nagyon nehéz, nem megy tökéletesen, de jobban megy, mint pár nappal ezelőtt. Nem szólok neki semmiért, amiért előtte szóltam volna (pl elpakolom utána a széthagyott dolgait, elmosogatom az általa használt tányért, stb), hogy még ennyivel se idegesítsem. Igyekszem mindent jól csinálni és helyrehozni. Felajánlottam, hogy menjünk el párterápiára, de nem akar, szerinte nem arra van szüksége. Még azt is kitaláltam, hogy szerezzünk valahonnan egy ekit, mert az előhozza a pozitív érzéseket és a szeretetet.
De tényleg nem akarom elhinni, hogy ne szeretne már... Azóta is ölelget, puszilgat, simogat, összebújva alszunk el, ha az egyikünk elmegy itthonról, előtte normálisan, ölelésekkel elköszönünk, az utcán fogjuk egymás kezét. Még csókolózni is szoktunk azóta is, igaz, kevesebbszer. Szex az nem volt, csak orál, de utána is megölelt, illetve közben fogta a kezemet. Ma is lesz közös programunk, igaz, a szüleivel együtt, de holnap kettesben megyünk koncertre. Azt mondja, hogy az új lakásba is velem szeretne költözni, nem egyedül. Csak jelentek még számára valamit, ha továbbra is így viselkedik, nem hiszem el, hogy ennyire elmúlt volna a szeretet. Szerintetek?
Illetve mit tehetnék még, hogy visszaálljon minden, és újra olyan jó legyen, mint az elején volt? Tanácsokat elfogadok, sőt, örülök neki, de bunkó kommentekre nem vagyok kíváncsi, így is eléggé szar kedvem van.
válasza: válasza: válasza:Ha pl feltételezzük hogy az egyik fél egészséges mentálisan, a másik pedig nem, akkor nem kell csodálkozni, ha sok a veszekedés és tönkremegy a kapcsolat. A beteg félnek kellene pszichésen rendbe szedni magát, hogy jól tudjanak kapcsolódni egymáshoz.
Ha viszont a másik féllel is gondok vannak, és az ő viselkedése váltja ki a másikban a pszichés problémákat akkor ezen mindkét embernek igyekezni kellene javítani (megbeszélni).
Sokszor a szerelem nem elég egy jó kapcsolathoz. Ha két ember személyisége különbözik, és bizonyos dolgokban triggerelik egymást akkor vagy változtatnak ezen vagy szakítanak, mert nem illenek egymáshoz.
Ha csak mindig az egyik akar dolgozni a kapcsolaton és a másik semmit sem tesz hogy jobb legyen a helyzet, akkor is könnyen bele lehet fáradni az állandó konfliktusba. Arról meg nem is beszélve, hogy sok olyan kapcsolat van, amit csak a megszokás tart össze, vagy az hogy legyen kéznél mindig egy állandó szexpartner, mert "még ez is jobb mint egyedül".
Beszéljétek meg hogy akartok e közösen tenni azért, hogy jobb legyen mindkettőtöknek. Ha az egyik nem csinál semmit, mert nem érdekli, akkor nem kell rabolni egymás idejét.
Azt meg ne hagyd, hogy csak szexre használjanak, mert csak magadat vered át azzal, hogy "de azért te szeretve vagy".
válasza:"Azóta próbálom elviselni a triggerelő helyzeteket, és nagyon nehéz, nem megy tökéletesen, de jobban megy, mint pár nappal ezelőtt. Nem szólok neki semmiért, amiért előtte szóltam volna (pl elpakolom utána a széthagyott dolgait, elmosogatom az általa használt tányért, stb), hogy még ennyivel se idegesítsem."
Miért nem hagyod ott a széthagyott cuccait, ahová szórta, és próbálod inkább azt megoldani magadban, hogy neked ne legyen "trigger", ha nem ott vannak, ahol szerinted kéne lenniük?
Ha nem kezeled felnőtt emberként, felnőtt férfiként, hanem úgy próbálsz helyette megcsinálni dolgokat, mint egy anya a gyereke helyett, aki ezekre még nem képes önállóan, (akár szemrehányás nélkül, akár szemrehányás kíséretében) akkor idővel épp úgy le fog válni rólad, mint - egészséges esetben - idővel egy felnőtté vált gyerek az anyjáról, mert tudat alatt nem fogja férfinak érezni magát melletted.
Egy terapeuta hölgytől hallottam évekkel ezelőtt, hogy a tapasztalata szerint a szakítások, válások jelentős hányada mögött az áll, hogy idővel a férfi-nő párkapcsolati dinamika helyett mi nők mást kezdünk működtetni, kezdünk a nő szerepből túlzottan gondoskodóba, anyáskodóba átmenni, "majd én megmondom, megmutatom, hogy kell" viselkedésmintákat működtetni, és emiatt egy idő után a férfi már nem a nőt látja bennünk, aki mellett tud és akar férfi lenni, férfiként működni.
válasza:Azért azon is elgondolkodnék, hogy nem-e az a helyzet áll fenn, hogy a másik fél viselkedése hozza ki belőled azt a fajta viselkedést, amelyet próbálsz elkerülni?
Az teljesen jó, ha felismered, hogy mi az, amin változtatni kell, de a helyedben nem csak magamat okolnám.
Tapasztalatból írom, volt olyan, aki a legrosszabbat hozta ki belőlem, majd találkoztam egy olyan férfival, akivel abszolút passzolunk...
#2: Azt mondta, időre van szüksége, és egyedül szeretne lenni kicsit.
#3: Simán, mindig szokta fogni. A jobb kezével fogja a bal kezemet, a jobb kezével meg a fejemet, én meg a jobb kezemmel támaszkodok.
#4: Drog.
#5: Olyan dolgok triggerelnek benne, amik alapvetően nem rossz szándékúak, nem rossz dolgok, csak számomra fájó pontok (a könyv elolvasása óta tudom, hogy miért). Szóval ebben nem neki kell változnia, hanem nekem. Neki talán abban kéne, hogy amikor már eljutunk a veszekedésig, akkor ő nagyon ijesztően szokott viselkedni, nayon hangosan kabál és csapkod. De ha eleve el se jutunk odáig, hogy veszekedjünk, akkor ez a probléma nem is áll fenn. Én eddig is változni szerettem volna, magam miatt is, és miatta is, de most mégtöbb motivációm van rá. Megbeszéltük, mindketten szeretnénk, ha minden újra jó lenne, nem veszekednénk, és boldogan tudnánk együtt élni, a új lakásban, az állatainkkal. Csak nem biztos benne, hogy szeret-e. De ha most nem is érzi úgy, de szeretné, ha újra boldogok lennénk együtt, akkor csak visszatérhet ez az érzés, nem? Amikor összejöttünk, én nem voltam szerelmes belé 3-4 hétig, de szerettem volna szeretni. Aztán megtörtént, pedig akkor még nem is voltak annyi közös élményeink, mint most vannak. Nem csak szexre használ, eleve én kérdeztem meg, hogy szeretné-e, és visszakérdezett, hogy én szeretném-e úgy, hogy ő nem biztos az érzéseiben.
#6: Nem a széthagyott cuccok a triggerelő helyzetek, az egy másik példa volt. Azok csak zavarnak. Azért nem hagyom ott, mert pl konkrét példa, hogy egyik nap kivitt az udvarra egy benti, párnás széket, mert napközben odasütött a nap a kinti kanapéra, de még este se hozta be, én meg kénytelen voltam, mert különben eláztatta volna az eső. De a levetett, szétdobált ruhái is zavarnak a nappali közepén, vagy amikor a kanapé egyik párnáját odavitte a gépéhez, de nem rakta visszam utána nekem is kényelmetlen volt a kanapén ülni. De ez kétlem, hogy zavarná őt, magától pedig úgysem pakolná el a cuccait. Az anyja se pakolta el a cuccait, a lakás, ahol az összeköltözés előtt lakott/laktak a családjával, az is borzasztó kupis, rendetlen, és koszos volt.
#7: Föntebb is írtam már, a négyesnek címezve, de sajnos teljesen normális dolgok hozzák ki belőlem ezt. Szóval ezen nekem kell változtatnom.
válasza:Nekem eddig az a tapasztalatom, ha egy kapcsolatban felmerül az, hogy valamelyikőtök már nem biztos az érzéseiben az általában kuka, és a végét jelenti már. Vagy tényleg kiszeretett belőled, vagy kialakult neki egy kötődés egy másik ember iránt, mialatt te hülyén viselkedtél vele. Más meghallgatta a panaszkodását rólad, és megmozdult benne valami. Így szokott ez menni. Ez magyarázná is azt, hogy ki szeretne maradni 3 napokat egy héten.
Nem tudom melyik a helyzet, de én úgy gondolom, hogy ennek a kapcsolatnak vége van.
Ez mindkettőtök hibája. Ő tudta te mikkel küzdesz, te pedig tudtad, hogy milyen hülyén tudsz viselkedni néha másokkal a mentális állapotod miatt. Ennek ellenére mindketten belementetek a kapcsolatba. Sajnálom, egyébként teljesen átérzem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!