Megmenthető az ellaposodott kapcsolat? Nálatok mik voltak a jelek, hogy szakítani kéne?

Az a baj, hogy megfordult a fejembe, de mégsem vagyok biztos benne, hogy jó döntés lenne. Csak nem tudom hova sorolni ezt az érzést (félelem,gyávaság,kényelem?)

7 éve vagyunk együtt. Arra jöttem rá mostanában,hogy nekem nem is az ilyen típusú férfiak jönnek be, mint ő! 28 éves vagyok, amit nem tudsz magadról 21 évesen, 28-ra rájössz, hogy mi, hogy merre, legalábbis nálam szerintem ez van. És ha jellemeznem kéne A férfit, hát nem párom tulajdonságait sorolnám! De szeretem, sok mindenen keresztül mentünk már. Szétszórt, kapkodó, ideges, állandóan jön megy, nemhogy nem egy érzelmes fajta, simogatást, vagy ölelést akkor kapok, ha jelzem, hogy jól esne most már (Pedig nem vagyok hárpia típus!) Ő nem az a típus. Egyáltalán nem érezteti hogy szeret, ha magától hozzámér, megsimogat, akkor már tudom, hogy szexelni akar "csak" . Amúgy vagyunk, megbeszéljük a hétköznapi dolgokat, a jövőről is beszélünk, aztán ennyi. De nekem szükségem lenne arra az érzésre, hogy fontos vagyok valakinek, de ezt ő egyáltalán nem érezteti, és nem túlzok! Főzök, mosok, takarítok, szexre sosem mondok nemet, de néha úgy érzem, hogy ennyi a kapcsolat részéről.

Kedves Jilla és Párja! :-D

Köszönöm a tanácsokat. Elgondolkoztam sok mindenen, két dolog ami fontos lett számomra. Az egyik, én is azt hiszem, hogy minden döntés ki kell forrjon. Amikor eljut az ember odáig, hogy nem ír fórumokba, hogy mások szerint mi lenne jó! :-D Azt hiszem itt nem tartok. Beszéltem már erről párommal, nem egyszer jeleztem neki, aztán valahogy mindig lecseng a dolog. Olvastam egy mondást egyszer, hogy attól, hogy valaki nem úgy szeret, ahogy szeretnéd, az nem azt jelenti, hogy nem szeret tiszta szívből. Egy ideig elvoltam ezzel, de most már kevésnek érzem. Akkor mi értelme van, nem? A másik, hogy egy életem van. Most majd elkezdek figyelni... Páromra is és magamra is.. Csak most külön, nem mint egy párt. Aztán meglátom.

Sok boldogságot kívánok nektek!!