Miért szakítottatok a legutóbbi pároddal, és mennyi idő után?

Csak ez is onmagában. Rohogve szorakozik egy csunya mamahoteles, egy cégvezeto meg a tenyeren a hordoz.

Es nem csak rolam van szo. Jelzem haverokkal baratokkal bnőkkel is egyaránt tapasztaljuk akik röhögnek is olyanokon, mikor olyanok utasitanak el vkit, aki orulhetne hogy egyáltalán szoba áll vele vki.

Több mint egy évig voltunk együtt. Igazából nem voltunk nagyon szerelmesek, egyikőnk se, ez volt a baj. Én megszerettem, jobban mint ő engem. Sose bókolt, nem jegyezte meg hogy szép vagyok, röviden: kérni kellett a szeretet. Mindenhez lusta volt, csak az volt a hobbink amit ő akart, az én vágyaim teljesen le voltak ejtve. Az utolsó hónapban eltávolodott tőlem, elmart magától, rámcsapta a telefont, nem akart velem találkozni. Előtte pedig még egy ismerősőmet titokban elhívta találkozni is, akiről tudta hogy baromira zavart a jelenléte.

Majd nagy örlődés árán, de kibukott hogy nagyon vágyik más nőkre. Nem akart szakítani, de mondanom se kell, másnap kipakoltattam a cuccaim, szakítottunk korrekten. Persze síránkozott, meg szüneteztünk, a szünet alatt nem keresett, majd végérvényesen lezártam.

Egyik napról a másikra ment tönkre ez a kapcsolat, ő volt az első barátom. Az fáj a mai napig (két hónapja volt) hogy én annyira megértő voltam a családjával, nagyon sokat benyeltem neki, de negyed annyi szeretetet se kaptam tőle vissza, és még meg is alázott ezzel a másokra vágyással

21/L, hamar továbbléptem

3éve szakítottunk, 3évet voltunk együtt.

Oka: abortusz.

5,5 éve voltunk együtt. Több oka volt. Tiniszerelemnek indult, a szakításkor voltunk 21 évesek. Egyrészt, volt részéről megcsalás, egyről tudtam konkrétan, adtam még egy esélyt, de sejtettem, hogy több volt, eléggé odavolt a bizalom. Másrészt, az eltelt évek alatt változtunk, kinőttük a kapcsolatunkat. Én fűztem volna szorosabbra, ahogy haladtunk a felnőtt élet felé (összeköltözés, ilyesmi), ő totál bepánikolt ettől, ott akart maradni a lakótársaival az albérletben, bulizni még. Harmadrészt, nem egyezett a jövőkép, én akartam családot idővel, ő semmiképp. Negyedrészt, szeretett sokat bulizni és piálni, ilyenkor pedig hihetetlenül bunkó volt. Mindez sok veszekedést szült, így már eléggé el is hidegültünk. Őszintén, azt hittem, nehezebb lesz a szakítás, de úgy tűnik, már kellőképpen kiábrándultam belőle, mire eljutottunk odáig, mert gyorsan túltettem magam a dolgon.

12 év telt el, jóban vagyunk amúgy, mert közös maradt a baráti kör. Én házas vagyok, hamar összejöttem a szakítás után a férjemmel, van 2 gyerekünk. Ő most egy több éve tartó kapcsolatban él, elvileg lenyugodott, és fontolgatja a családalapítást is. Emberként kedvelem, de kár, hogy anno nem szakítottunk hamarabb.