Elképzelhető hogy nem kellene azonos korú férfival foglalkoznom? (35n)

Párod egy gyökér, aki direkt építi le az onbizalmad.

Hidd el, semmivel nem fiatalabb nálad és nem is néz ki fiatalnak, csak a pasikkal szemben nincsen az az elvárás, hogy halálukig maradjanak 22 évesek.

…hát kedves kérdező, egy szerinted “kivénhedt” 40+ nő vagyok.

Szóval lehet, hogy emiatt már kár is emberszámba venned :) - azért halkan jegyzem meg, hogy te is és mindannyian leszünk 50 meg 60 évesek is várhatóan…

Nagyon fekete-fehéren és - bocs, de- elkeseredetten, görcsösen gondolkodsz. Egy kapcsolat sem csak “móka és kacagás” gyerek nélkül és nettó szívás gyerekkel (tudom, mert van…).

Az a férfi, akivel 35 éves létére nem lehet leülni és megbeszélni már a kapcsolat eleje felé (NEM az első X randin, de azért ha már együtt éltek, illene… eleve az összecuccoláson túl sosem volt téma az elköteleződés, családhoz, gyerekvállaláshoz való hozzáállás? Akkor hogy kezdtétek a közös életeteket?)- nos az lehet, hogy nem is alkalmas hosszútávú, monogám párkapcsolatra.

Az egy dolog, hogy “jól néz ki” meg bárkit megkaphat… ja. Szexre. Nem olyan nagy etwas ez azért, hasra ne essünk már tőle… ellenben te totál önbizalomhiányosnak tűnsz és valamiért egy-két polccal lejjebb teszed magad őnála. Ez végtelenül szomorú és az egész gyerekes így 35évesen.

Nincs gond azzal, ha a tökéletes külsejű Gigolód húszas csajokat is hajtana/megkaphatna (miből gondolod, hogy te nem tudnál 25-30 évesekkel kezdeni? Csak mert ő “leöregez”?), de annyi minimális TISZTELET legyen már benne, hogy akkor ezt így felvállalja és beszéljétek meg, hogy ez így 35 körül ilyen laissez fair, laissez passé (ahogy esik, úgy puffan) sehová se tartó “kapcsicska”.

Te családot, gyereket szeretnél, miközben a társadat te magad is degradálod, hogy úgysem képes teljes értékű apaként ebben részt vállalni, meg minden rád marad (lehet, hogy igazad van és tényleg egy lúzer a szépfiúd, de akkor meg a “jááááájjjj úúúúgy szereteeem”-en kívül miért vagy vele? :D Tudom, jó a teste, szuper… ezen kívül?)

Eleve te magad is paráztatod magad egy helyzettől, amit ezek szerint vágysz és várnál is, de már vannak ilyen megjegyzéseid, hogy “neki csak megcsinálni kell”…. Ilyen alakkal vagy együtt? Egy ilyen - szerinted- 35 éves létére is megbízhatatlan, lúzer emberrel vállalnál egy min. 20 éves közös “projectet”? Kicsit sem érzed, hogy süt a mondandódból az elégedetlenség?

Biztos vagy abban, hogy emberileg, értékrendben, célok tekintetében a megfelelő emberrel vagy?

Hát ebből az írásodból nem ez jön le.

Tudjuk, csinos, szexis, miegyéb… de ezen kívül? Egy jó szó nem sok, annyi nem hangzott el…

Meg ezek az elvakult feminista szövegek, hogy”akár egyedül is vállalni”… 35 évesen ennél érettebben kellene neked is a céljaidhoz hozzáállni… nagy kiszúrás a gyerekkel, ha eleve így mennél neki… nem tudod, de nem rózsaszín habos-babos tüncike leányálom az sem, hanem két egymást tisztelő és szerető ember közös elhatározása és közös munkája, felelőssége, megosztott teherviselése kellene, hogy legyen, főleg az első időkben. Egy normális, erős, elkötelezett párkapcsolatnak is nagy próbatétele… egy ilyenbe valóban “holtbiztos”-ozhatsz, hogy borítékolható a kudarc…

…mondjuk 35 vagy. Szeretnél boldog párkapcsolatot, esetleg családot, de most holtbiztos, hogy nem (halkan jegyzem meg: ha mindez igaz, amit írsz róla, akkor nem is kellene…) de 35 vagy… mégis mikor szeretnél VALÓBAN elköteleződni és szülni, ha most megy még nálad is az ingadozás meg a nemtudomozás?

(Nem, nem normális 40 felett kitalálni, hogy gyerek kell…. )

Tegyél rendet a fejedben: hogyan szeretnéd magad látni mondjuk 5 év múlva? Ha kisgyerekes anyaként, feleségként, akkor az a minimum, hogy ha már együtt élsz valakivel, akkor ezt leültök és köntörfalazás nélkül, nagyon őszintén átbeszélitek. Akkor is, ha ebben ott a kockázat, hogy

- szembesülsz azzal, hogy a szexis jóemberednek “jóvanazúgy”, ahogy most van. Ebben az esetben eldöntöd, hogy húzod az időt tovább, feladod az álmaid miatta vagy lépsz. Sok időd nincsen azért

- szembesülsz azzal, hogy valamelyiktek vagy mindketten már nem akarjátok úgy ezt a kapcsolatot, hogy nem ugyanazok a célok

- varázsütésre úgy lesz minden, ahogy megálmodtad (nekem picit erős a hozzáállásod, hogy “felcsináltathatnád” magad, de ha neked ez kell, akkor OK…. Azért felhívnám a figyelmedet a közös gyerek anyagi és érzelmi biztonságára, nem 1-2 évre kellene azért biztosítani és igenis kettőtöknek, akkor is, ha lenézed a “pááááárod” jövőbeni apai képességeit)- hát azért ennek a lehetőségnek a legcsekélyebb az esélye.

0. Lépés: tükör és kitalálni, TE PONTOSAN MIT AKARSZ.

- ha ilyen móka és kacagás élj a mának stílust, akkor nincs teendő, ne szekáld, viszont ásd el a kérdéseid, kétségeid is

- ha bármi változást, akkor legalább magadban találd ki, merre akarsz tartani és tartsd is magad ehhez…