Szerintetek elképzelhető, hogy 20-30 év múlva az egyik legelterjedtebb foglalkozás a hivatásos barát lesz?

Bocsi, hogy nem olvastam ela kommenteket, csak egy gyors reagálás: Japánban évek óta létezik hivatás fiatal hölgyek részéről, akiket arra lehet "bérelni" (NEM prostituáltakra utalok!), hogy magányos urakkal haverkodjanak, beszélgessenek, leüljenek vele egy bárba italozni, dumcsizni (órabérre). Elég borsos áruk van, érzelmi hiányt elégítenek ki. Japánban elképesztő dolgok léteznek, még egy -kissé más, de szintén jelenleg szokatlan- példa: vannak olyan bárok, ahol meztelen hölgyeket használják abrosznak... vannak is erről fotók a neten. Ezt arra felé egyfajta modell tevékenységként aposztrofálják mint amikor valaki pózol egy divatlap számára, és lefotózzák. Csak ép ez esetben étvágyat gerjesztenek. :D

Sőt, korábban még csak cica kávézók léteztek Japánban -amely már átterjedt Bp-re is-, manapság már középsulis lány kávézók is, hasonló céllal... Ugyebár a cica kávézók léynege, hogy macskabarátokat "csal oda a hangulat", hiszen édi cicákok között lehet fogyasztani, közben macskát simizhetsz, stb.

Nos, a középiskolás lány cafe-kben bár simizni annyira nem lehet :D , mert az már prostiúció volna, de a hangulatot tini lányok zsivaja biztosdítja pl annak, akinek kimaradt a kamasz koráűból az udvarlás, és hát nem akarok kisregényt írni, de Japán bonyolult szokásrendszeréből adódóan a tiniknek nincs lehetőségük udvarolni különösebben, csak titokban (otthon a szülők se szoktak szexelni, enyelegni, csak love-hotelben inkább, de az meg korhatáros, a suliban meg tilos s csók, az udvarlás, stb), de ha a titokban egymással enyelgő tinik lebuknak, akkor megszólják őket és a kiközösítettség nagyon súlyos következméányekkel jár Japánban... Máig tilos a csókolózás az utcán a távol-keleten, de újabban már nem szólják meg a kézenfogva járást.

(Sajnos ez is szokás Japánban, illegálisan, állítólag, hogy japán tini lányok sora, akinek a szüle nem tudják megvenni a márkás cuccot, lefekszenek középkorú pasikkal, a márkás holmiért...)

...még írnék pár sort, most látom, hogy te is, kérdező, a japanizálódásra utaltál, de sebaj, legalább megemlítettem többféle fura japán szokást. Erre is reagálnék:

"piaci alapon fog működni a kedvesség és a szeretet."

Ha belegondolunk, az ókori görögöknél a hetérák nem csupán prostik voltak, hanem művészi igényeket elégítettek ki (pl régen a gésák Japánban CSAK ezt tették, pk nem kurválkodhattak), szóval hangszeren játszottak a kedves vendég számára, táncoltak neki. Ugyebár a Japán maid-cafék is pont lyenek, egyfajta modern kori gésa szolgáltatás a maid cafe.

Áttételesen erre -a kedvességre, aranyosságra és a mávészetekre- épül Japánban a kawaii / moe kultúra, amely bár az animékig, manga tartalmakig is terjed, de élőben is ugyebár megteremtik a varázsát: az idol kultőra ennek ékes példája, főleg középkorú pasik a rajongóik, akiknek nicns gyermeke (Japán népessége fogyóban van). vagy csak fiuk van, lányuk nincs.

MUSUME-PÓTLÁS! Azaz nincs lányod, de egyébként nem vagy pedofil? Sebaj, kapsz virtuális lányt, akivel akár levelezhetsz is neten mint virtuális apuka, úgy, hogy közben valódi apja is van általában, a szülei beleegyezésével végzik, hivatalos tehetségkutató céggel való leszerződést követően! Hiszen lemezeket, dvd-ket adnak ki, és koncerteket szerveznek nekik, te pedig megvásárolhatod a jegyeket, kiadványokat, merch-eket.

Japánban az idolok rendszerint tini lányok, fő profiljuk általában tánc koreográfiák betanulása énekkel, de emellett, vagy helyett filmszínésznek, musical színésznek állnak, tv-műsorokban szerepelnek, magazinos live show-kat csinálnak neten, és/vagy japán tv-adókban, és modellt állnak divatlapoknak. (A fiúzás viszont elvben nekik különösen tiltva van, a titokban szabály szegés persze itt sem ritka, tekintve: kamaszkorúak, lázadnak...)

Olyan szempontból nincs realitása a dolognak, hogy aki otthon ül, az egy kamu baráttal sem fogja magát jól érezni. Aki meg nem otthonülős, van valami hobbija, kimozdul az meg fogja találni a társaságát ahogy megtalálja ma is.

Amúgy manapság is vannak befizethető utazások, túrák, városnézések, stb. Amik arról szólnak, hogy akár egyedül is elmehetsz és jól érezheted magad másokkal, aztán vagy barátok lesztek vagy nem.

Na meg ugye a pénz kérdése. Akinek van pénze, azt most is "megtalálják" a barátok. Akinek meg nincs pénze az nem fog fizetni egy ilyen szolgáltatásért sem.

Nem kizárt. Embereket segítő vállalkozóként tapasztalom, mennyire fontos a legtöbb ember számára a valódi odafigyelés, pedig jól tudják, hogy piaci alapon megy, hiszen ez a hivatásom. De nem játszom még ettől meg, mert számomra is fontos.

A hivatásos barát ennél két kaliberrel tovább megy, mert ott az egyetlen igazi érték maga a kapcsolat és az odafigyelés.

Nem kizárt, hogy eljut oda a nyugati(as) társadalom, de ezt a fajta "piaci alapon van" dolgot úgy érzem, még fel kell oldani hozzá.

https://www.youtube.com/watch?v=UEhYMirs7fk

https://www.youtube.com/watch?v=Jag6iyrSjsI

https://www.youtube.com/watch?v=dLBNO33bMX0

Belegondolva, szempontfüggő, hogy ez problémásnak tekinthető-e, vagy sem. Az meg, hogy miként alakulhat a jövőben mindez, nem egyszerű kérdés, hiszen (ahogy itt már szóba került) részben régóta jelen levő tényező a munka alapú lelki szolgáltatás.

Vannak bár más vonatkozásban megoldások, nem pont az elmagányosodás terén, de részben ilyen vonatkozásban is.

Például ott vannak a bohócdoktorok. Kicsit olyan, mint amikor egy barát felvidítja az ebert, illetve gyermeket. Sokszor -relatíve- magányos, kórházi gyerekekhez hívják, van, hogy hivatalosan a kórházzal való együttműködés keretében.

Vagy ott vannak pl a humoristák. Ha belegondolunk, nyilván természetesebb dolog egy haverral, baráttal együtt poénkodni, ehhez képest kicsit talán mesterkélt, hogy felmegy a színpadra egy (vagy több) ember, hogy "na most szórakoztat" minket (nem igazán művészet kategóráiája, hanem a felvidítás mint lelki funkció okán).

Tehát egy humorista is kissé "mechanikus megoldás", hogy lelkileg "feldobják" az embereket, mégsem elvetendő funkció, sőt...

De, kérdem én: ez vajon nem hasonlatos-e ahhoz, amit -úgy tűnik- aggódva kérdez a kérdést kiíró illető? Bohócdoktor, humorista, épp úgy egy lelki szolgáltatás, mint egy hivatásos "barát". Sőt, egy lelkész, mármint pap, szintén.

(A pszichológus viszont többletet jelent, mert tudományos alapon diagnosztizál és terápiát nyújt az embereknek, többek között, és más funkciói is vannak.)

Tehát nem feltétlen van baj a "hivatásos baráttal", csak talán a "barátság" szó torz erre. Szolgáltatás, mint pl szülinapi tortát rendelni, vagy lagzira egy rezes bandát.