Milyen érzéssel tölt el Titeket amikor megtapasztaljátok hogy az exetek jóval boldogabb az új, utánatok következett kapcsolatában?

Számomra megalázó, hogy az a lány, akiért minden erőfeszítést megadtam, akibe szerelmes voltam, aki elmondása szerint szerelmes volt belém, ellök engem és egy olyan majommal van együtt, aki meg se hallgatja, tizedannyi erőfeszítést se tesz, mint én, felnőtt létére a szüleitől függ, nincs önálló döntése, és már az eljegyzésnél tartanak, egyszóval nem lehet férfinek se nevezni.

A legutóbbi párkapcsolatomba szintén sok energiát fordítottam, még a gyűrűt is ráhúztam az ujjára aminek örült, áldozatokat hoztam érte, rengeteget utaztam miatta, mert messze lakott, aztán később ellökött engem magától, mert 27 éves nő létére beleszeretett a 19 éves barátnőjébe és inkább őt választotta. A normálisabb barátnőit is sokként érte az eset, hisz őket is ellökte magától, nem csak engem, aki a párja voltam.

Nehezen hiszem el, hogy egyáltalán értékes férfi lennék, hogy ha hiába vannak magamhoz képest emberfeletti erőfeszítéseim, ha nem vagyok megbecsülve, nem vagyok szeretve, nem vagyok elismerve.

Fájdalommal tölt el, hogy azt a boldogságot, amit nekem kéne megkapnom az erőfeszítéseim után, azt mások kapják meg csettintésre. Fáj, hogy velem nem annyira boldog egy lány, mint mással, mert így úgy érzem, hogy semmit nem érek.