Szakîtott velem 12 év után, mert már nem szeret úgy, ahogy megérdemelném. Azt kérte hogy most egy darabig ne keressem, adjak neki időt. Majd ő keres ha rendezte magában a dolgokat! Mit tegyek?

De én annyira félek hogy nem fog keresni. 2 napja történt, és bele vagyok betegedve! Mindent megtettem hogy ez ne így alakuljon. Annyira hiányzik. Annyira szeretem. Mindenemet neki adtam! Nála van a szívem, mert ami bennem van az csak a fájdalom. Nem tudok megszólalni anélkül hogy ne sírnám el magam. Nézem a képeinket, hogy mennyire boldog voltam hogy velem van! Hogy érezhetem a teste melegét, a szívverését amikor a mellkasán fekszem. Az utóbbi időben viszont befáradt a kapcsolat. 12 év után már tenni kell érte. De besavanyodtunk. Én is. De ezt egyedül döntötte el. Én még küzdenék érte! Mindent megadnék, csak hogy úgy döntsön, engem akar. Megígértem hogy nem keresem amíg ő nem keres, de belepusztulok olyan nehèz... Úgy érzem ha mennék, csinálnám, akkor küzdhetnék érte... De időt kért.. pontosabban szakított velem. Nem tudja hogy meddig fog tartani ez az idő, vagy valaha is akar majd velem lenni. Én pedig a poklok poklát élem meg, mert annyira szeretem, hogy fizikailag fáj! Minden porcikám! Mit tegyek? Kérlek csak segítő szándèkkal írjatok mert teljesen kétségbe vagyok esve, és nem bírok ki többet. Komolyan.