Miért érdemli meg a boldogságot, és én miért nem?

Mert ez egy szerencsejáték. Nem sok ráhatásod van, talán valamennyit lehet javítani a szorzókon, de összességében a szerencsén múlik. Lehetsz te a "munka hőse", a "nagy sikeres vállalkozó" - ha beszopsz valami halálos betegséget, akkor ennyit ért a boldogságod, nem leszel már boldog. Ha tönkremegy amit addig felépítettél - szintén. Építenek a szomszédságodba valami kellemetlen dolgot - házad elértéktelenedett, megszívtad.

A szerelmi élet pedig még ezeknél is őrültebb, ott milliárd dolgon csúszhatsz el.

Nézd kérdező, jó régen elváltam már. Muszáj volt, mert egy csaló nagyranőtt gyereket sikerült kihalásznom a tengerből. Rossz választás volt, de az én hibám. A mesékben hittem. Aztán pofán csapott a valóság. Elmúlt. Az előtte és utána lévő kapcsolataim sem voltak sikeresek. És nem azért mert kizárólag csak egyfajta típusra hajtottam volna. Én is jó voltam hozzájuk, szerettem őket, tisztességesen bántam velük. Szépen ki is használták, én meg vakon voltam. Az exeim többsége megnősült, gyereke lett, vagy kapcsolatban él. Boldognak látszanak, de a valóságban kitudja mi igaz. Szóval, nincs olyan, hogy karma. Ez csak egy önvigasztalás. Le kell vonni a tanulságokat, hogy nem illettünk össze velük. Én pl. senkihez sem illek.De már nem izgat. Közel a vénasszony kor, és nekem már csak a nyugalom számít.

Te még fiatal vagy gondolom, lesz még lehetőséged próbálkozni. Az már más kérdés, hogy kik kerülnek az utadba, és kit választasz közülük. Mindenesetre fel a fejjel, és ne az exeken rágódj. Felesleges idő és energiapocsékolás.

Sajnos a boldogságot neked kell elérned :-( De ez jó hír is, mert ha túlteszed magad rajta, akkor neked is lesz esélyed.

Idő kell hogy tudh nyitni mások felé. Így beengedheted a boldogságot is. Csak ne feledd, hogy ne ugyanazt engedd be, ami elment -csak más ember személyében.