Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túlreagáltam az egész helyzetet, vagy érthető az én oldalam is?
A párommal (elvált férfi, nem miattam) 2 éve vagyunk együtt, együtt is élünk (a lakás az enyém). A volt feleségével van egy 4 éves gyerekük. Nem voltam ott a válásnál, de elmondások alapján nagyon nehezen viselte a feleség. Volt könyörgés, térden állva sírás, aztán gyerekkel fenyegetőzés, minden, ami lehet. Végül persze lezajlott a válás, majd megismerkedett velem. Az anyuka amint ezt megtudta, hát, kiakadt. Írt nekem többször messengeren, hogy adjam vissza a férjét stb, ezekre sose reagáltam, így nem akartam belefolyni. A gyerekhez mindig szeretettel fordultam, aranyos kisfiú. A láthatásokkor ha ő hozta a gyereket, akkor mindig veszekedés lett, amint meglátott, ha a párom ment oda a gyerkőcért, akkor beinvitálás, egyenek együtt, stb, amire a párom kategorikusan nemet mondott mindig, ekkor persze kiabálás jött. Sokszor csörgött éjszaka telefon, és anyuka sírva szólt bele a telefonba, akkor is, ha csak hiányzott neki a párom, de akkor is, ha beteg volt a gyerek. Felvetődött az, hogy kikapcsoljuk a telefont, de nem tartottam jó ötletnek: mi van, ha tényleg baj lesz a gyerekkel? Így megmaradtak az éjjeli telók is. Az ünnepekről nem is szólva.
Habár próbáltam empátiával fordulni az egész helyzet felé, átérezni, hogy nehéz egyedül maradni a gyerekkel, elválni, de egyszerűen megkeseríti az életemet, és nem tudok vele toleráns lenni már. Mostanra akkor is pofákat vágok sajnos, ha látom, hogy ő hív, vagy ha tudom, hogy másnap hozza a gyereket, előző este már ideg vagyok teljesen. A párom beszélt vele nem egyszer, de akkor a gyerek lett felhozva érvként, hogy ha nem viseli el az anyját, akkor a gyereket se vigye. Pereskedni ezidáig nem akartunk.
Tegnap hozta a gyereket az anyja ismét. Úgy tudta, hogy nem leszek itthon családi látogatás miatt, de végül mégis itthon maradtam, a párom pedig boltba szaladt ki, mielőtt jött, így amint meglátott, hogy én "veszem át" a gyereket, teljesen kiakadt. Beküldte a gyereket a nappaliba, és elkezdett velem ordibálni, hogy én tökreteszem őt, őket, ilyen vagyok, olyan vagyok, miattam lelkibeteg a gyerek, neki meg miattam lesz baja, mert belebetegszik ebbe.. Válogatott módon sértegetett, és nem bírtam tovább. Azt mondtam neki, hogy takarodjon a lakásomból és többet nem teheti be a lábát, ha nem képes normális emberként viselkedni, csak egy undorító sárkányként, aki zsarolni tud meg bőgni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy akarja. Tudom, nem kellett volna, de nem bírtam tovább. Fogta a gyereket, elviharzott. Érthető.
A párom visszatért és ekkora már hallott a dologról, mert anyuka felhívta, hogy én kiabáltam vele és vérig sértettem. Elmondtam az én oldalamat is. Szó szót követett, és mondtam a páromnak, hogy szeretem őt, de nem vagyok hajlandó ezt a nőt elviselni tovább az életemben, amiből nekem is csak egy van. Nem fogok idegeskedni, rosszul érezni magam, stresszelni, viszont őt sem akarom választás elé állítani, mert ezzel voltaképp azt mondom, hogy vagy én vagy a gyerek, mivel a gyerek még kicsi, nyilván az anyja is jár hozzá, így én ki akarok ebből lépni. Nem akarta elfogadni, esküdözött, hogy lerendezi vele, megoldja... De hogy? Nem lehet vele beszélni!
Mindenesetre tényleg hazamentem a családomhoz a hétvégére, hogy addig lehiggadjunk, ő maradt a lakásban. Azóta is hívott és kérte, hogy gondoljam át ezt, de egyszerűen nem vagyok képes elviselni tovább a volt feleségét.
Nem is tudom, milyen választ várok, szerintem csak ki akartam írni... De hogy megpróbáljak valamit... Túlreagáltam nagyon, amikor kiabáltam vele? :(
Köszönöm mindenkinek :(
Nem is tudom, mi kéne hozzá, hogy elmenjen pszichológushoz... De azt is utálom, akivé válok emiatt az egész helyzet miatt. Olyanná, aki kiabál egy másik emberrel, elküldi a fenébe így... Ez nem én voltam régen, az az igazság. Attól is már rosszul érzem magam, hogy egyszerűen beékeli magát a gondolataimba az, hogy folyamatosan azt hallgatom, hogy miattam lesz baja. Tényleg én teszek tönkre egy másik embert?
Közben az előbb villant fel a telefonom, írt a párom, hogy jöhet e holnap velünk a temetőbe nagymamámhoz. Erre sem tudom, hogy mit írjak.
válasza:10
Azért mert valakivel nem működött, nem lesz bukott. Vagy neked nincs exed? Nem is értem ezeket a kommenteket, meg nem ez volt a kérdés.
Kérdező , mivel tennéd te őt tönkre? Ha tényleg nem miattad mentek szét, semmi közöd az ő egészségügyi állapotához. Az hogy nem tudja feldolgozni nem a te hibád hanem az övé. Kicsit lehet tényleg külön kéne legyetek hogy te is tisztázd ezt magadban.
válasza:Nem gondolnam h te teszed tonkre ... Sajatagat es a gyereket fogja. Ha mem er el semmit akkor jon amjd az h a gyereket ellenetek neveli es akadalyozza a lathatast.
Javaslom h talakozza a paroddal es beszeljetek meg ezt higgadtan es komolyan. A lenyeg h kozos allaspontotok kell h legyen !
Es nem viccbol ortam h kerje a gyerek nala valo elhelyezeset! Egy stabil szeretettel teli kapcsolodas kell a gyereknek nem padig egy ilyen anya!
Ravenni nem fogjatok tudni h jarjon szakemberhez. Max akkor ha perlitek a gyerekelhelyezes miatt akkor el fog menni ha feltetelnek szabjatok!
válasza:Nem te teszed őt tönkre, és még csak a párod se, magának csinálja. Nem írtad, hogy miért váltak el, de ilyen nőtől más is menekülne.
Mond meg neki, hogy jöhet, előbb-utóbb beszélnetek kell.
válasza:Az a baj, hogy az ilyen nők sosem fogják belátni, hogy kezelésre szorulnak. Szar helyzetben vagy.
Nem tudom neked mi lenne a jó megoldás. Azt viszont tudom, hogy én mit tennék. Bármennyire is fáj, kilépnék ebből a kapcsolatból. Itt sosem lenne nyugodt életem, vagy csak nagyon sokára, de addig meg én diliznék be. A párod sem képes kezelni az exét, ez később sem változna.
válasza:Olyan marha könnyű ám ítélkezni... Kérdező, nem ellened beszélek, csak veled ellentétben én megtapasztaltam a másik oldalt is. Mondjuk sosem könyörögtem, vagy ilyesmi, nem is akarom/akartam a férjemmel újrakezdeni, egyébként azóta sincs senkije, viszont pokoli nehéz egyedül maradni egy gyerekkel. Mivel nem ismerlek titeket, nem állítom, hogy a hölgynek nincsenek mentális problémái, de nagyjából nincs olyan ember, akit egy ilyen helyzet ne borítana meg érzelmileg. Van, aki tudja ezt méltósággal kezelni, és van, aki nem.
Nem reagálod túl, mert te a saját nehézségeidet látod ebben az egészben, de minden alkalommal, amikor kiborít a csaj, jusson eszedbe, hogy neki kb. egymilliószor nehezebb, mint neked.
Hogy ezt a helyzetet te el tudod-e viselni, nyilván csak te tudod, ha nem, akkor ki kell lépni belőle.
Az exet viszont nem kezelnie kell a férjednek, hanem megadni neki minden lehetséges támogatást az újraépüléshez. Érzelmileg és anyagilag egyaránt. Nem pszichológushoz küldeni és aztán letojni, hanem megpróbálni tolerálni az "elmebaját", és segíteni neki, ahogy lehet.
Nem állítom, hogy a te helyedben nekem ez menne, pláne, hogy tényleg nem tudom, miket művel a volt feleség, de tényleg csak ez a két megoldás van. Minden másban a gyerek is tönkremegy.
válasza:Ne haragudj de a kérdezőnek semmi köze az anyukához.
Van akik éheznek, úgyhogy amikor nem eheted a kedvenc ételed jusson eszedbe, hogy másnak nehezebb. Kb ezzel egyenlő amit mondtál.
Megértem hogy nehéz egyedül maradni egy gyerekkel de a kérdezőnek ehhez semmi köze!!!! Semmi. Had helyezze már a saját boldogságot előre es ne másokra legyen tekintettel. Senki elmebaját nem kell tolerálni, mindenki csak magára számíthat. Szívás de ez van.
16-os: nagyjából ilyen gondolatok mentén próbáltam kezelni a volt feleséget. Habár tényleg nem voltam a helyében, el tudtam képzelni, hogy nagyon nehéz. Viszont egy idő nem megy, nem vagyok hozzá elég erős, nem tudom... Két éve tart ez a helyzet, nekem is van határom.
Aki privátban kérdezte, hogy hány évesek vagyunk (nem szeretnék ennyi helyre írogatni, mármint ide is, privátban is): párom 33, volt felesége 35, én 29.
Visszaírtam a páromnak, hogy jöhet holnap..Meglátjuk, mi lesz.
válasza:16-os Te fordítva ülsz a lovon!
Nehogy már egy idegbeteg exet érzelmileg támogatni kelljen évek után. Tolerálni, hogyan? Biztos nagyon megnyugtató lenne neki, ha azért, mert 5x nagyot toppant, mint egy 5 éves, visszaköltözne az elvált férje. Segíteni a rokonok, barátok, és a pszichológus a neki igénybe vehető, nem az, hogy az exe símogassa, amikor se teste, se lelke nem kívánja.
Nyilván az anyagi támogatás jár, a gyerekről való közös gondoskodás is, de ennél több nem.
válasza:19, simogatásról senki nem beszélt. Visszaköltözésről szintén nem. Lehet, hogy én fordítva ülök a lovon, te viszont a tudatlanok igen magas lováról osztod az észt.
Egy kicsi gyerekkel egyedül hagyott nőt meg ne nevezzünk már hisztis ötéves gyereknek. Marha könnyű ám egy közösen vállalt gyerek mellől lelépni, és hátrahagyni valakit minden bajával, mert ez így kényelmesebb. Már annak, aki lelépett. Aztán meg rásütni az otthagyottra az idegbeteg bélyeget. (Nem a kérdező párjára akarok ezzel utalni, hanem a válaszadóhoz hasonlóan gondolkodókra.) Ennél sokkal nagyobb érzelmi, mentális és fizikai kihívás egy kisgyereket egyedül nevelni. Nem tudom, férfi vagy-e vagy nő, de amíg nem tapasztaltad, nem tudod, miről beszélsz.
17-es, az, hogy a kérdezőnek semmi köze az anyukához, egész egyszerűen nem igaz. Igaz lenne, ha nem a párjával közös gyerek anyukája lenne. Akkor valóban nem lenne köze hozzá. Így viszont sajnos van, és vagy megpróbálják közösen megoldani a helyzetet, vagy kénytelen lesz kilépni a kapcsolatból, mert hosszú távon ez a helyzet tarthatatlan. Tolerancia és empátia nélkül pedig konkrétan az egész jelen társadalmunk széthullana. Ráadásul itt nem is egy vadidegenről beszélünk, akit tolerálni kéne, hanem olyan emberekről, akik valaha (nem is olyan régen) közösen vállaltak egy gyereket. Az apuka pedig nemcsak a gyereke iránt tartozik felelősséggel, hanem az iránt a nő iránt is, aki most az ő gyerekét neveli. Már csak azért is, mert amíg anyuka mentálisan ennyire szét van hullva, addig kizárt dolog, hogy a szülői szerepét megfelelően be tudja tölteni. Ráadásul az idő nagy részében egyszerre két szülő szerepét is be kell töltenie.
Kérdező, totál megértem, milyen nehéz helyzetben vagy te is, és minden tiszteletem, hogy a saját határaidon belül igyekszel is tolerálni. Ami azt illeti, a te helyedben sem lennék most szívesen.
Szívből kívánom, hogy sikerüljön ezt minél asszertívebben megoldanotok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!