A kutyám szinte egész nap fekszik és szomorúan néz. Lelkiismeret furdalásom van, túlreagálom?

Igazából mindig is ilyen volt, feküdt egész nap a sétákat leszámítva, de sokszor olyan mintha szomorú lenne. Olyan bánatosan néz. Lehet, hogy csak én látom bele, és egyszerűen ilyen a feje. Csak akkor vág lelkes képet ha kaját lát. Ami még zavar, hogy van kutyaágya, van a lakásban szőnyeg, ő mégis mindig a padlón fekszik, távol tőlünk mint egy számkivetett. Sétáknál is ritkán lelkes, az esetek többségében nem tudja mit akar, bamba fejet vág, húzni kell. Kölyök kora óta nálam van, kölyök kora óta ilyen. Létezik, hogy egy kutya ennyire búrabaszi legyen? Ennyire semmi ne érdekelje? Játszani sem lehet vele igazán, mert 5-10 perc alatt ráun, tanulás dettó. Más kutyákkal szeret játszani (ilyenre sajna szökőévete van lehetőség), talán egy kutyapajti feldobná, de nincs lehetőségünk 2 kutyát tartani. Úgy sajnálom szegényt, de nem tudom mit tegyek, hogy több "életkedve" legyen. Vajon csak én látom bele ezeket a viselkedésébe?