Beszélgessek vele szakítás után vagy sem?

(Kicsit hosszú, de köszi ha elolvasod)

A héten szakítottam a barátommal. Több mint egy évig tartott, viszont már kb fél év után kezdtem kapisgálni hogy nagyon más igényeim/elképzeléseim vannak, nem lesz ez így jó, csak ugye nagy volt a szerelem.

Az utóbbi hónapokban egyre kevésbé bírtam, folyamatosan nyomasztott, végül harmadszorra sikerült is kimondanom hogy nem akarok vele lenni. Azelőtt nem voltam a beszélgessünk az exszel dolog híve viszont ő sosem bánt velem rosszul, semmi gond nem volt vele azon kívül hogy hosszú távon nagyon nem ilyen emberrel akarok lenni, emberileg nagyon szeretem meg hát azért vonzalom/kötődés is van.

Így idegennek tűnt hogy egyik pillanatról a másikra eltűnt az életemből, két napig nem beszéltünk és nagyon megviselt. Mikor írt és elkezdtünk apróságokról beszélni az segített, úgy voltam vele hogy szépen lassan elengedem majd.

Viszont! Ha közvetlenebbé válik a chatelés (személyesen persze nem találkozunk) akkor feljönnek a régi emlékek, szavak, közös dolgok amik vissza hozzák a nosztalgiát, hogy milyen jó volt egyébként együtt, és elbizonytalanodom. Egyébként nagyon határozottnak érzem magam, négy nap alatt kétszer sírtam mert tényleg hiszem hogy ez a jó döntés mindkettőnknek, de főleg nekem.

Ő azt mondta érti és elfogadja a döntésemet, de hiányzik neki a beszélgetésünk. Kétlem hogy vissza akarna csábítani vagy ilyesmi, lett volna rá alkalma de mondta hogy ne, nem lenne helyes.

Én próbálok kerülni minden olyan kifejezést, témát ami a régi időkre emlékeztetne de tőle ez nem nagyon történik meg, ami folyamatosan felszakítja a sebet és nem tudom átrakni az agyam hogy igen, vége van vele.

Szeretném ha az életem része lenne barátként, nagyon szeretném ha mindketten el tudnánk felejteni a másikat szerelmi téren de nem tudom melyik lenne a jobb, ha beszélünk vagy ha megszakítjuk a kapcsolatot egy időre, mert valahol mindkettő ugyan olyan fájdalmas, és mindkettőnél azt érzem hogy nem tudom elengedni ha nem teszem a másikat.