Ez tipikus jelenség, hogy szakítás után úgy érezzük, hogy még egy olyan mint ő sosem lesz?

Csak ha velem szakitanak.

Ha en szakitok ilyen meg sem fordul bennem.

De amugy az elet mindig rácáfolt eddig. Mindig jobb pasim lett annal mint aki kidobott. Ha egymas mellé állitanám őket is latszodna a kukonbseg mintha en valami evolucios fejlodesen mennék keresztul. :D

De soha egyetlen egyszer sem hittem még azt, hogy annál akit szerettem en valaha találok jobbat vagy legalabb ugyanolyat.

Igen, ez normális. Egyébként az idealizálás, amiről beszélsz, gyakori, a pszichológia szerint azért, mert az agyunk ezzel próbálja megvédeni magunkat a fájdalomtól. Érdemes ilyenkor végiggondolni, akár le is írni, hogy mi miatt nem működött a kapcsolatotok, vagy mit tett ellened a párod (vagy bármi olyan dolog, ami nem kifejezetten rossz, de neked nem fért bele). Persze nem azt mondom, hogy patás ördögöt kell belőle csinálni, csak jó, ha emlékszel arra, hogy a szakítás okkal történt.

A másik pedig, hogy szakítás után jó, ha egy kis időre hanyagolod az exed. Lehet, hogy hosszú távon meg tudtok maradni barátoknak, de ahhoz, hogy ténylegesen túllépj rajta, az kell, hogy el tudj távolodni tőle, és újra tudd értelmezni a kettőtök kapcsolatát. Ha folyamatosan együtt vagytok, vagy stalkolod a közösségi médián, ez nem fog menni.