Én lennék az önző?

A mi történetünk ott kezdődött, hogy pár hónapja össze jöttem egy férfival, de úgy volt, hogy csak egy kaland lesz, mert ő egy év múlva külföldre költözik, én meg nem mehetek vele, mert van egy kisfiam akit nem vihetek ki az országból az apja beleegyezése nélkül. Tudom, hülyeség volt ilyenbe bele menni, de magányos voltam, azt hittem jó lesz és jó is volt, nagyon boldog voltam vele és pont ez volt a baj, beleszerettem, nagyon és állítólag ő is belém. Mivel tudom, hogy nem lehetünk együtt így nem ment nekem, folyton szomorkodtam, hogy mi lesz velem ha elmegy. Igazából valahol legbelül reménykedtem, hogy hátha meggondolja magát és mégis marad, hiszen ő is szeret, de nem, nagyon elszánt. És én nem vártam el tőle hogy ezt megtegye miattam, ezért 3 hónap után szakítottam vele. És most jön a lényeg, nem hagy békén, könyörög, hogy szeret és nem akar elveszíteni, egy adott pillanatban azt is felvetette, hogy marad, mert szeret, és amikor már kezdtem elhinni, meggondolta magát és vissza vonta amit mondott, mert ő jól akar élni külföldön. De attól még ugyanúgy könyörög, hogy addig is maradjak vele, ha szeretem akkor megteszem, ha nem akkor önző vagyok, mert csak magamra gondolok. Mondtam neki, hogy el akar venni egy évet az életemből, erre ő azt mondta, hogy fogjam már végre fel, hogy ő nem elvesz egy évet az én életemből, hanem ad egyet az övéből, és hogy ha igazán szeretném őt, inkább értékelném, hogy azt az időt is vele tölthetem. Bevallom sokáig én is így gondoltam, hogy addig is együtt lehetünk, de ahogy egyre jobban beleszerettem, ez egyre fájdalmasabb volt, már nem bírtam tovább, ezért elhagytam. És most könyörög, hogy maradjak addig is vele, és amikor azt mondom, hogy nem, akkor azt mondja önző vagyok, idegesítő, hogy nem is szeretem őt igazán, hogy az én szerelmem iránta feltételekhez van kötve. Már kezdem azt érezni, hogy tényleg én vagyok a hibás. Mondjátok, ti mit tennétek? Nagyon szeretem és borzasztóan fáj ez nekem és hiányzik, de ha most így fáj, mi lenne egy év múlva? Belehalnék.