Mi volt a legkegyetlenebb mód, ahogy szakítottak veletek?

7. vagyok

Oké, neked kiskamasz sztori a vége, DE nekem egy akkora trauma ez az életemben, amit még 65 évesen is érezni fogok, mert sűrűn eszembe jut és igenis fáj, hogy ezt tette. Önbizalom szempontjából is lehúzott és nőként a hozzáálásom is az, hogy kevésnek érzem magam emiatt... hiába kiskamasz a sztori, az én lelkemben egy hatalmas seb

Az én sztorim sem leányálom. Bár én szakítottam, de a következő volt:

5 évet voltunk együtt, aztán arra lettem figyelmes, hogy folyton beszólt, eltűnt, nem foglalkozott velem. Idegen női hajgumi, szexuális segédeszközök... Vak voltam, de mint kiderült, párhuzamosan mellettem volt egy éven át!!! barátnője, aki nem tudott rólam, és amíg én otthon a beteg nagymamámat ápoltam, addig ő elment szépen a leányzóhoz. :)

Kidobtam, de persze mai napig tagadja, hogy csalt volna.

Nekem még nem volt kegyetlen a szakítás módja. Nekem csak a ténye az mindig.

A szakitàsok módján agyalva, szerintem amik megestek velem, ugy fogalmaznék inkàbb, hogy stilustalan, gerinctelen.

Itt is olvastam ilyet.

Pl egyik exem nem mondta volna egyenesen, hogy már nem szeret es szakitsunk, hanem ehelyett kritizàlt, lejàratott, minden fajdalmat okozott, hogy én kényszerüljek rà, aki szeret, ezt kimondani.

Szoval szakitanod kell azzal, akit szeretsz. Különben a sárga földig alàz, akár meg is csal inkább, addig csinàl mindent, amig ki nem mondod te, hogy mostmàr stop.

Úgy ez a legjellemzöbb szerintem.

De mindegy is, mert ha meg elém àllna egyenesen, biztos kapáloznék, hogy de megoldjuk, meg miért miért stb, ahelyett hogy simàn elfogadjam, hogy ez van. Nem tudom mennyivel lenne jobb.

De ahogy kiismertem magam, nekem kell a levezetés. Még pàr veszekedés, találkozás, bármi, valami etc.a ghostingot nem birnàm. Évekig kerestem egy srácot anno. Mert nyari szünetben jöttünk össze, szerelmesek voltunk, ö néha féltékeny kicsit, volt törzshelyünk is, de különbözö városokbol voltunk es mivel kezdödött a suli mindenki hazapárolgott, nem is tulajdonitottam neki jelentöseget, gondoltam majd latjuk egymast a szokásos helyen ujra.csak épp én hiába nèztem oda vissza. Ö soha nem volt ott.

Aztàn a kövi nyáron is reménykedtem. Akkor sem.(facen nincs stb)

Aztàn egyik évben megtudtam hogy lecsuktàk. Jah mondom akkor "jo"

Ugy elmentek az évek, hogy felnöttünk felnötté, mire nicsak megjelent facen.

En kb filmbeli katarktikus boldogsàgban úszva ràirok, erre a hidegzuhany. Ö csak egy kis nyàri "lyuk"nak nézett, egy r.bancnak csak és Ő màr megkomolyodott nekin ez nem kell. A könnyü nöcskék(!), meg ugy ez.

Hàt szoval..erre elakadt bennem minden szo. Én. Könnyü nöcske..meg leràz. Ö mégcsak pozitivan sem emlékezett ràm. Egy olyan képe van benne rolam, ami bennem mindent összetört. Teljesen màsnak hitt engem, teljesen màsnak làtta a kapcsolatunkatmintha en csak szórakoznék vele meg a pasikkal. Nem is élte meg velem a szerelmet. Nem is maradtam meg a szivében. Nem is volt képben azzal, hogy en öszintén szerettem őt, ahogy ö.

Anno is fejébe vette hogy biztos van valakim ugyis az én városomban. De en ezt nem is vettem ugy hogy ez véresen komoly es nem hiszi el, hogy nem. Es leirt már akkor.

Szoval a ghosting..