A szakítás okozhatja (csak) a hangulatingadozásomat?

#1-2 Köszönöm utána nézek! Az a helyzet, hogy a nyár atekintetben kellemetlen diétára, hogy most kellene menni ide-oda és az általában evéssel-ivással is jár, de mástéren itt a legkisebb a leterheltségem. Most fogok államvizsgázni januárban, így ott már csak "szintentartani" akarom a súlyomat, hogy 1-2kg+- legyen, de a nagy igénybevételű diétát most akarom csinálni és félek, hogy ha ez tolódik és csak jön fel még felesleges, akkor a mostani "alkalmazkodási zavar", amit a mindennapjaim teljes átalakulása okozhat átfog menni "önértékelési zavarba". :/

#3 Mások is mondták, hogy hagyjam már ezt a "nincs egy lány ismerősöd, aki szingli" szöveget, mert tök látszik, hogy azért kell valaki nekem, hogy újra visszaálljon a "régi életem".

Én még egyszer sem sírtam a szakítás óta. Nem vagyok olyan típus, de egyszerűen mintha magamat szívatnám, hogy nekiakarok állni tanulni, filmet nézni, takarítani, főzni, hogy eltereljem a figyelmem, de olyan "csend" van körülöttem és mivel ezekkor mindig ő ott volt, egyszerűen olyan hülye gondolataim vannak, hogy hiába volt vele "rossz", még mindig jobb, sokkal jobb, mint ahogyan most érzem magam. Gondolok a nézésére, ahogy rám nézett, amikor minden filmnél odatette a fejét a mellkasomra, majd elaludt, amikor véletlenszerűen megölelt, a buta ügyetlenségeire, jajj... mindjárt tényleg sírni fogok... Persze visszafogadásról szó sem lenne nála, meg az agyam nekem se engedné ezt.

Fizikai hiányt könnyen megérti az ember, hogy ha nem eszek éhes leszek, ha hideg van és nincs rajtam kabát fázok, ha "kanos" vagyok, akkor magamhoz nyúlik

#5

Igen, befolyásolta. Nagyon sűrűn irogatott nekem, amit akkor még "nyűgnek" is tekintettem, de most meg hogy van, hogy órákig fel sem villan a telefonom nagyon rossz. Kivétel nélkül minden hétvégét együtt töltöttük. Hétköznap csak futólag találkoztunk, de a sok írása pótolta ezt.

Sajnos most a szakdolgozatommal is foglalkoznom kéne, mert az ősszel be kell mutatnom a nagy részét, de egyszerűen nem megy, hogy csendbe ülök a szobámba és csinálgatom. Arra vágyom, hogy menjek menjek, csak ne legyek egyedül itthon, de tudom, hogy ez csak az érzések elnyomására van és végül hosszú távon nagyobb kárt okoznék magamnak, ha csúsznék a tanulmányaimmal. Ezért is mondtam, hogy a diétát sem célszerű abbahagynom.

Ez a lányokkal való beszélgetés jó ötlet lehet, mert most pont beszélgettem eggyel és valóban jobban érzem magam, de lány foglalt és említette is, hogy érdeklődött felőlem, mert hallotta nem vagyok jól, de nem akar a párjával vitát, hogy esetleg a párja azt gondolja, hogy én majd rávetem magam, így nem fog nekem mindennap írni, amit meg is értek.

Sajnos inkább fiú barátaim vannak, főleg "gémelés", "kondi", meg a szak ahova járok ott is egy-egy kivétellel csak fiúk vannak, ami teljesen passzolt a barátnőmhöz, mert ilyen téren sose volt gond, hogy féltékeny legyen, meg kerültem a barátkozást a lányokkal a két év alatt.

Azt egy kicsit kellemetlennek érzem, hogy évek után ráírok egy régi középiskolás lány ismerősömre, aki nyilván látja a státuszomból, hogy mi a helyzet és még félre is értheti a helyezet, hogy akarok valamit, vagy pótlék legyen.

Esetleg nem tudsz olyan oldalt, ami nem a társkeresésre van kihegyezve?

#6 Tudom, hogy az idő segíteni fog önmagában is és ha újra a régi "vonzó" külsőmmel rendelkezek és még le is diplomázom, akkor ha nem is leszek Jolly Joker, de lesz lehetőségem újra ismerkedni valakivel, csak ezt a pár hónapot akarom valahogy áthídalni, hogy ne menjek tönkre belülről és ne tegyek olyat, ami miatt még rosszabb helyzetbe kerülök.

Kedves utolsó. Igen, amit leírtál, az kb. egy az egyben jellemezhető a mi kapcsolatunkra. :)

De sajnos nálunk nem lesz ilyen happy end 1-2 hónap múlva sem. Lelki gondjai voltak, amiket otthonról hozott és egyre jobban elemésztette belülről. Sajnos ezek ennyi idő után derültek ki, hogy mennyire visszafogja húzni az életben. Ez okozta nála azt is, hogy nem akart egyedül maradni miután szakítottunk, hanem egyből talált is valakit.