Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rettentően gyötör a bűntudat, hogyan lehet ezt feldolgozni?
Volt egy párom másfél évig. Bármennyire szerettem, be kellett látnom, hogy egyszerűen nem tudunk párként működni, mert nagyon mások vagyunk. Én szeretek időnként társaságba menni, programokat csinálni, kirándulni. Ő nagyon magának való volt, soha, sehova nem akart menni. Utólag visszagondolva, akkor talán még nem is igazán fogtam fel, hogy mennyire zárkózott. Gyűlölte az egész világot, a családját, a szomszédokat, mindenkit aki csak élt és mozgott. Mindig az én lakásomon találkoztunk, rengeteget beszélgettünk, nagyon sok lelki problémája volt, amin próbáltam segíteni, de annyira bekebelezte őt a depresszió, hogy másfél év alatt aligha tudtam neki bármiben is pozitív változást hozni az életébe. Egy internetes játékoldalon ismerkedtünk meg. Nagyon szeretett, én voltam az első párkapcsolata. Mivel már a harmincas éveinkben jártunk mindketten, így ez elég furcsa volt nekem, de mivel mindig is zárkózott volt és a munkáját is otthonról végezte, úgy gondoltam, emiatt nem tudott előttem más nőkkel kapcsolatba lépni. Annyira magába forduló típus volt, hogy a családi összejövetelekre soha nem jött el, mindig otthon maradt. Gyakran mondta, hogy teljesen értelmetlen az élete és ha én nem lennék, meghalna. Megmondom őszintén, hogy próbálkozásaim folyamatos kudarca miatt egyre dühösebb voltam rá és azt éreztem, ez nem párkapcsolat. Leültünk, elmondtam neki, hogy én teljesen más életet képzelek el magamnak. Gyűlölt. Azt mondta, tönkretettem az életét. Soha többé nem állt szóba velem, pár hétig kerestem, hogy számíthat rám továbbra is, ha beszélgetni szeretne, de párként kudarcba fulladtunk. Nem akart velem semmilyen módon kommunikálni. Elfogadtam, mert tudtam, mennyire fáj neki a szakítás. Rettentő lelkifurdalásom volt. Időközben lett új kapcsolatom és költözés közben megtaláltam pár holmiját, ami nálam maradt és mivel velem nem állt szóba, felkerestem egy rokonát, hogy szeretnék küldeni pár dolgot. Tőle tudtam meg, hogy szakításunk után pár hónappal öngyilkos lett. Annyira ledöbbentem, hogy napokig nem tudtam felfogni. Rettentően gyötör a bűntudat, hogy talán tehettem volna érte többet.
Hogyan lehet ezt feldolgozni? Tudom, utólag már könnyen okos az ember és felesleges ezen rágódni, hogy mi lett volna, ha ... de talán van más is, aki járt hasonló cipőben és tud valami tanácsot adni.
válasza:Keress fel egy pszichológust, ez nem gyakoris téma.
De a legfontosabb amit jegyezz meg, hogy mindenki a saját életéért felelős. Nem volt a te feladatod megmenteni az embert és nem vagy felelős azért a döntesert amit hozott.
válasza:
válasza: válasza:Ha vele maradtal volna, ki tudja, hogy mi lett volna..talan te is ugy vegezted volna, mert egy lelki beteg mellett nehez boldog eletet elni! Szakemberhez kellett volna fordulnia, de felnott emberrol beszelunk! Nem te tehetsz errol!
Nem aldozhatod fel a sajat eleted! O dontott igy. A holmijat add oda valakinek es eld tovabb az eleted.
válasza:Ahogy előttem írták, menj el pszichológushoz, ha nem tudod egyedül feldolgozni.
Nem a te dolgod volt, hogy megmentsd. Ha öngyilkos akart lenni, mindenképpen megtette volna akár miattad, akár más valami miatt, vagy csak úgy, mert nem látta az értelmét az életének.
Az ember nem maradhat valaki mellett boldogtalanul csak azért, mert a másik érzelmileg zsarolja.
Tudom, hogy könnyű ezt mondani és a valóság egész más, hiszen mindenképpen fogsz még azon gondolkozni, hogy mit kellett volna másképp csinálnod ahhoz, hogy megmentsd. Mindig arra fogsz jutni, hogy semmit, de ezt hiába mondja itt neked bárki. Kérd szakember segítségét.
válasza:"Annyira magába forduló típus volt, hogy a családi összejövetelekre soha nem jött el, mindig otthon maradt"
Ez mondjuk nem azt jelenti hogy magába forduló, hanem hogy nem jön ki a családjával, másmilyenek, vagy más az életvitelük, úgyhogy ebbe nem kellett volna ezt belemagyaráznod. Mindenesetre ne legyen bűntudatod, mert nem miattad lettek gondjai, hanem ezek szerint már korábban is voltak. De ha legközelebb beszélsz emberekkel akik nem mennek "összejövetelekre", akkor esetleg kérdezd meg hogy miért, mielőtt kombinálsz.
válasza:Pszichológus +1! Ez komolyabb dolpg, mintsem hogy mi ebben érdemben tudjunk segíteni. Megvannak erre szakosodott emberek a megfelelő technikákkal.
Amúgy szerintem nem tudtál volna mit tenni. Ott maradtál volna, csak boldogtalanabb lettetek volna mindketten. Ennél korrektebben nem tudtál volna eljárni. Próbáld meg ezt így felfogni.
Sok sikert!
válasza:Nekem az egyik barátom exe vágta fel az ereit, de ő életben maradt. Évekig nem dolgozott a lány, nem tudta feldolgozni, hogy barát elhagyta egy másik nő miatt. Sajnos vannak ilyen emberek akik akarat gyengék, sodródnak az élettel és abban bíznak hogy olyan emberek veszik őket körbe akik vigyáznak rájuk és elviselik a 0kicsapongásaikat.
A nők között sokkal több az öngyilkos hajlamú egyén mint a férfiak között, szakítás során sokan fenyegetőznek azzal hogy véget vetnek az életüknek ha másik fél elhagyja őket. Nem akarnak áldozatok lenni, nem akarják hogy sajnálják őket, inkább a saját kezükbe veszik az irányítást és a "könnyebb" utat választják.
Amikor a szüleim meséltek az őseimről akkor szóba került, hogy anyai ágon többen is öngyilkosok lettek, van aki a betegség elöl menekült a halálba de volt aki szégyenében. Szerintem erre is van hajlam az emberekben amit ha nem kezelnek megfelelően, akkor sajnos borítékolható, hogy rossz következménye lesz.
válasza:Ez az ember ténylegesen depressziós volt, és ebből nem is akart kitörni. Nagyon fontos, hogy megértsd, hogy te feláldozhattad volna az életedet is érte, ha benne nem volt meg az akarat, hogy változtasson az életén, akkor ugyanaz lett volna a vége. Nekem az apám volt depressziós és alkoholista - minden adott volt ahhoz, hogy kilábalhasson ebből, pénz, idő, lelki támogatás, de ő nem akarta, és kamaszként végignéztem, ahogy leépül. Ami csak telt tőlem, megtettem; sokáig nekem is bűntudatom volt. De semmit nem tehettem érte; így is több energiát fektettem bele, mint amennyit kellett volna. Látod, te is több erőt fektettél bele, mint előtted sokan mások.
Ahogy az előzőek mondták, menj pszichológushoz, ő segíteni fog ezt feldolgozni. Ez a legjobb, amit tehetsz most magadért.
Köszönöm azoknak, akik értelmesen hozzászóltak.
Akiben viszont nem volt annyi gerinc, hogy felvállalja az irományát, annak ezúton üzenem, hogy ellenben veled, én semmi rosszat nem kívánok neked, de helyetted is felvállalom a soraidat, íme:
Maan1
Az üzenet címzettje: Ismeretlen kérdező
Az elküldés időpontja: ma 15:06
Az üzenet előzménye: A kérdés: Rettentően gyötör a bűntudat, hogyan lehet ezt feldolgozni?
Az üzenet szövege: A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.
Látva, hogy mit tettél ezzel a szegény szerencsétlennel én még holtamban sem hagynálak, hogy megkönnyebbülj.
Érezd csak át, hogy mit tettél és hogy ő az életét odaadta volna érted és ezt tényleg megtette de nem érted hanem MIATTAD.
Ez nagyon nagy szégyen, hogy ő csak azért halt meg mert a saját életed fontosabbnak tartottad mint az övét, neked támasza kellett volna lenned a bajban és segíteni.
Talán neki annyiban jobb, hogy a bűntudat sokkal kegyetlenebb, mint a halál. Hisz mindenki meghal, de csak néhány ember érez igazán bűntudatot a rossz döntése miatt.
Remélem sosem leszel boldog, vagy ha igen minden nap eszedbe jut, hogy miattad veszett oda egy ember élete, és próbáld majd meg esténként elalvás előtt nyugtatgatni magad, hogy nem a te hibád volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!