Nagyon szeretek valakit és hamarosan örökre kilép az életemből! Hogyan tudnám ezt feldolgozni?

Sziasztok! A helyzet az, hogy van egy tanárom, akit nagyon de nagyon megszerettem. 10. osztályba járok és mivel ugye tavaly kerültem új suliba ezért senkit sem ismertem.

Viszont az egyik tanárommal együtt buszoztam, tavaly még minden reggel és majdnem minden délután is együtt mentünk haza, így elég sokat beszélgettünk és jól megismertük egymást.

Ebben a tanévben pedig még kb októberbe bejelentette (nekem mesélte el először...), hogy gyermeket vár és február végén már nem lesz az iskolában.

Írtam neki egy levelet, (igazábol azt írtam le benne amit szóban furán hangzott volna elmondani) és mikor elolvasta akkor még aznap az óránk után a kezembe nyomott egy cetlit amire ráírta, hogy nagyon hálás és majd válaszolni fog a levelemre de nem akarja elsietni a választ.

Az a problémám, hogy nagyon szeretem Őt mint tanárt, mint barátot, mint embert és nagyon fáj, hogy el fog menni és hogy még a dátumát is tudom, hogy mikortól lesz az, hogy többet nem találkozunk. Tudom azt is, hogy egy örömteli dolog miatt megy el, egy új élet vár rá, életet hoz a világra de borzasztón fog hiányozni!

Így is minden nap sírok miatta és tudom, hogy miután elmegy mégrosszabb lesz!

Bűntudatom is van mert nem tudok örülni annak ami történik vele és borzasztó önzőnek érzem magam és nem tudom mit csinálhatnék, hogy jobb legyen.

Próbáltam örülni neki és úgy csinálni mint aki boldog de az egész kamu volt.

Próbáltam másra gondolni, nem foglalkozni vele, ami egy ideig be is vált de ha utána bármiről eszembe jutott ezerszer rosszabb volt!

Mit csináljak, hogy jobb legyen végre?