Egyedülalló anyakent, miert olyan nehez párt találni?

Az a Nő aki jól néz ki és tud a férfiakkal kommunikálni az simán bepasizik gyerek mellett is. De ehhez az kell, hogy a férfi ne legyen mellőzve, ne érezze azt, hogy kihasználják.

Sok nő ilyenkor az anyagiakra gondol pedig nem erről van szó. Az a férfi, aki felvállalja más gyerekét, tökéletesen tisztában van azzal, hogy 2 emberről kell gondoskodnia és ez kétszeri annyi "nyűggel" járhat. HA bevállalja, akkor tudja, hogy nem lesz nyugodt és kiszámítható élete, nem fog hétvégén délig pihenni, nem azon fog töprengeni melyik szórakozóhelyre vigye a partnerét, hanem egy család életét fogja élni.

Én kipróbáltam ezt a helyzetet és nem bírtam sokáig. Ha a gyerek nagy, legalább iskolás, akkor már kialakult programjai vannak amihez lehet alkalmazkodni és tervezhető.

De ha a gyerek pici, akkor teljesen felesleges tervezgetni, mert soha nem valósul meg. Betegség, hiszti, a gyerek apja késik vagy lemondja és hosszasan sorolhatnám. Mindketten idegesek leszünk a helyzettől, ingerülté válunk. Amikor kiléptem a kapcsolatból megkönnyebbültem, mert szó szerint kifordultam korábbi önmagamból, teljesen átértékelődött az értékrendem és ami korábban fontos volt az a legutolsó tényezővé vállt.

Sokan mondják, hogy erre fel kell készülni, de ha nem vagy döntéshozatali pozicíóban akkor csak elviseled ami történik és kínodban toporzékolsz, hogy te máshogy csinálnád. A saját gyerekedet te neveled, ott nincs olyan szempont, hogy más mit tart jónak vagy elfogadhatónak. Személy szerint nem bírom ha egy gyerek balhézik és zsarolja a szüleit, úgy bevágom a zuhany alá hogy a szemét sincs ideje becsukni. Engem így neveltek és szerintem ez a helyes út, hogy beállok a sorba és megyek az apám után ha tetszik, ha nem.

Ráadásul nehezíti a megfelelő társ megtalálását az is, hogy nem csak Neked kell, hogy megfeleljen az a férfi, hanem a gyerekednek is. Plusz a férfinek is meg kell, hogy feleljetek mindketten. Még két embernek is nehéz egymásra találni és összecsiszolódni, nemhogy négynek. Ha meg két gyereked van, akkor ez a nehézség hatványozódik.

A gyerekek pedig éppen nem szokták megkönnyíteni az "új családtag" beilleszkedését. Aki a Te szemedben társ, az az ő szemükben betolakodó. Nagy szerencse kell hozzá, hogy mégis minden klappoljon, de vannak ilyenek is, mint látod, szóval ne add fel!

Ezt a telefonról írok szöveget nem kellett volna erőltetned, mert elég vegyes az ékezethasználat: egyszer van, egyszer nincs.

De ez sem mentség ara, hogy "anyagiagban" nem szenvedsz hiányt. Ezt már nem magyarázod ki elütéssel.