Csajszik, mi van ha tetten érnek?

#29. Ha nem írok én se semmit, csak azt, hogy levágom, akkor nekem is mondhatnátok ugyan ezt. Az önellentmondáson rengeteg jele van a hazugságnak mimika, szemmozgás, hanglejtés, testbeszéd, amiből egy tapasztalt vagy ebben tehetséges ember simán kiszúrhatja és ki is szúrja. A kérdező is valszeg ezekkel operál, de itt tényleg nem az ő kompetenciáiról szól a kérdés, hanem arról, hogy milyen érzés a hazudó félnek, ha kiderül, hogy hazudik. Erre kéne válaszolni, de alapjáraton számításba vehetjűk, hogy hazudni érdekből hazudunk, így, ha kiderül vagy lelepleznek, az érdeksérelemnek minősül, mely általában zavarral, dühvel, csalódottsággal esetleg a műfajból adódóan szégyennel jár. Ezek nem jó érzések, ezért is mondtam, hogy utálják, mint a szart, jelen esetben a nők utálják, mint a szart.

32/f

Ja, az kimaradt.... a leleplező/megtévesztendő félnek meg pont érdeke ellen való az, hogy ne fedje fel, mi alapján vizsgálódik, hiszen úgy átvehető lenne. Igazán nem kellene ezt felróni a vizsgálódó félnek, jelen esetben a kérdezőnek.

32/f

Először is nem kamuzom.

Ha pedig nem pont a kérdésre válaszolok (ilyen esetleg lehet) és te azt mondod, hogy "nem ez volt a kérdés" akkor azt mondom, hogy "akkor mi volt?"

Ennyi

Na, tegyél próbára kérdező!

20/L

- Ki a kedvenc íród?

- PG Wodehouse.

- Ne haragudj, ez nem tűnt őszintének.

" .... Olyanokról, akik többnyire az életkorukat sem képesek leírni."

Én például tudatosan nem írom oda, ha a kérdező sem tette - ahogyan jelen esetben te sem.