Férfiak, nálatok mi kell ahhoz, hogy első randiból második randi is legyen a nővel?

Ha szimpatikus, intelligens, csinos, akkor elhívom az elsőre.

A második randihoz két dolog fontos:

- érezzem, hogy érdeklem, hogy vonzódik hozzám, hogy ne csak lógjon velem, hogy addig se unatkozzon (sok csaj játssza az elérhetetlen, felgma jégkirálynőt, az első pár randin, az ilyennel nekem tuti nem lesz második)

- legyen aktív a randin. Én mondok időpontot, mondok helyet, mondok programot, viszem a beszélgetést... De jól esik, ha a nő sem csak passzív résztvevő, ha elmegyünk valahova, nyugodtan dobja be, hogy tud nem messze egy jó fagyizót, kapcsolódjon be a beszélgetésbe, ne csak várja, hogy szórakoztassam...

Ez a másik gyakori hiba, hogy oda megyünk, azt csináljuk, arról beszélünk, amit én mondok, kb 0 hozzáadott érték a randihoz.

A többi olyan dolog, mint, hogy mondott valami hülyeséget, vagy egy rosszul elsült poént, hogy otthon jött rá, hogy nem állt jól a ruhája, és társai, amit a nők katasztrófaként fognak fel, egyáltalán nem érdekel

"Küllemre valami ragadjon meg benne: tekintet, gesztusok, mimika, hangszín. Továbbá beszédstílus, mosolya, személyisége, mindegy. Ezek közül akármi. Nem kell bombanőnek lenni."

Ezek szvsz nem a 2. randihoz kellenek, hanem már ahhoz, hogy egyáltalán odamenjél hozzá, és elkezdj beszélgetni vele, amiből majd 1. randi lehet...

Most komolyan, mindenki csak az 1. randin nézi meg, hogy csinos e a nő (vagy mindenki funkcionális analfabéta :))

"nőként futottam már bele ilyen férfiba.Ha én nem vittem a fonalat,akkor állt a beszélgetés,de ez a személyiségéből fakadt."

Ezzel nem azt akartam mondani, hogy férfiben nincsen ilyen (sőt!).

A különbség talán annyi, hogy egy magának való, befelé forduló férfi manapság jellemzően egyedül marad, egy introvertáltabb nőnél meg azért mindig van próbálkozó, aki türelmesen megvárja, amíg megnyílik.

Nekem sem az introváltsággal van a bajom (sőt!), inkább arról beszélek, amikor érzed rajta, hogy "tessék itt vagyok, szórakoztass"