Mégiscsak a szex a legfontosabb?

Már megbocsáss, de ha nem fekszel le a pároddal, akkor a kapcsolat miben más, mint egy barátság?

Ez nem azt jelenti, hogy a szex a legfontosabb, de igen, a párkapcsolatnak ez is egy alkotóeleme.

Írja itt több pasi is, hogy igénye van a szexre. Szerintetek a nőknek nincs? De valamiért VELED mégsem akarja. Mert nem jó neki.

És hogy a fenébe lenne jó, ha elvárod, hogy ugyan nem kíván, nem izgatod fel, nem kezeled kívánatos nőként, de viselje el, hogy maszturbálsz a testével. Mint egy automata, hogy fent bedobsz egy kis kedvességet, tolod a bevásárlókocsit, amit utálsz. Lent megkapod a puncit, és nem érdekel, hogy ő a szexet utálja veled, mert ennyit ő is megtehet. Csak egy extra menet. Nem élvezed, esetleg fájt is? Ja, hát akkor egy frigid fapi.na vagy. Probléma megoldva.

Aztán megy a csodálkozás, mikor más férfi mellett kivirul, jókedvű, nyoma sincs a hisztinek.

A szomszéd nője, a kolléganőd vagy bárki más biztos azért hisztis, mert régen nem volt megbas.zva rendesen. Ugye? De ha a te nőd lesz állandóan hisztis, akkor csak házisárkány. Hát persze...

A legtöbb kapcsolatban ezért rossz a szex: a legtöbb pasi szentül hiszi, hogy isten az àgyban. Nem hajlandó tanulni, hogy a nőnek mi jó, nem figyel oda rá. Inkább elhiszi, hogy minden exének 5 perc alatt 5 orgazmusa volt, mint hogy csak megjátszotta magát. Ha te úgy nem élvezel el? Off course: fapina vagy. De hogy úgy és ott simogasson, ahogy kéred? Kizárt. Inkább besértődik, hogy szerinted nem jó az ágyban. Legközelebb inkább szó nélkül színlelsz egy orgazmust, és veszel egy szexjátékot, legalább nyugi van.

#8 „Hiába tepersz te otthon, lehetsz jó családapa, meg segíthetsz a házimunkába, a válasz mindig ugyanaz lesz: "fáj a fejem", "megjött", "fáradt vagyok"...stb...nálunk dettó ugyanez van, egy időben még külön szobában is aludtunk.”

Két dolgozó fél esetében (ami jellemzőbb a házastársakra mostanában már), miért gondolod, hogy az segítség, ami közös feladat lenne, hiszen mindketten laktok a lakásban, használjátok a tárgyakat (ruha, evőeszköz, padló, fürdőkád, stb.)? Miért érzed, hogy ez nem a te dolgod is, és te teszel szívességet azzal, hogy hajlandó vagy bármit is csinálni? Ezzel a gondolkodásmóddal lehetne azt is írni, hogy a feleséged segít be neked a házimunkába, hiszen ha mindkettőtöknek van munkája, akkor nem evidens, hogy melykőtöknek is lenne ezen az alapon kötelessége a házimunka elvégzése, amiben a másik csak, mint segítő társ vesz részt, akinek ezért külön jutalom jár (ahogy te arra céloztál, nálad ez a szex lenne, hiszen használtad a HIÁBA szót).

A gyereknevelésben való részvétel is olyan, amit általában ideális esetben közösen vállaltok, akinek a fejlődéséért, boldogságáért ugyanannyira felelős vagy te is, mint a gyerek anyja. Szóval miért úgy írsz róla, mintha ezért jutalom, dicséret járna, mintha ez valami érdem lenne, nem pedig az együttélés, a közös élet része? És ezért cserébe a nőnek szexszel kellene „fizetni”, kárpótolni, mert elvégezted, ami egyébként a te dolgod is ugyanannyira. És ha ezt nem teszi, azaz ezekért cserébe nem fekszik le veled, akkor HIÁBA csináltad meg mindezeket, foglalkoztál a SAJÁT gyerekeddel, voltál jó családapa, mert nem kapod meg, amit akartál.

"Két dolgozó fél esetében (ami jellemzőbb a házastársakra mostanában már), miért gondolod, hogy az segítség, ami közös feladat lenne, hiszen mindketten laktok a lakásban, használjátok a tárgyakat (ruha, evőeszköz, padló, fürdőkád, stb.)? Miért érzed, hogy ez nem a te dolgod is, és te teszel szívességet azzal, hogy hajlandó vagy bármit is csinálni?"

Ugye, azt sem várod el, hogy a férfinek legyen lakása/háza, és ne busszal közlekedjen, merthogy különben alkalmatlan a párkeresésre, és hamar elvérzik a több más jelölt között?

És nem, ezzel még csak nem is golddigerségről beszélek, mert ez nem az.

És ugye nem tartod természetsenek, megszokottnak, hogy egy nő úgy lépjen be egy párkapcsolatra egy férfivel, hogy az egyenlőség kimerül annyiban, hogy a férfinek is van állása, de a szüleivel él, és a nő saját lakásában költöznek össze egy háztartásba, a lány autóját használják közös családi életükben?

Na, akkor ezt gondold végig, hol van itt nemi egyenlőség, meg egyforma elvárások, és hogy a nőre és a férfire egyenlő megítélés hárul.

Egyenlősdiség, elvárások, "strong woman", az mind megvan, nagyon önmagától elszállt femináci keménymag van itt, mint a legelvakultabb focidrukkerek vagy vallási szekták - és ez látszik a 100-as és 0-ás válaszok között, ha valaki azt írja, a férfi okkal érezte az intimitás hiányát a egészségesnek nem nevezhető párkapcsolatban, az nullán áll, ha valaki a nő mellett foglal állást, az százon, köztes állapot nincs -, de ha egy férfi csak annyit nyújtana az ismerkedéskor, mint ti (nem, az, hogy van munkahelyed, és önálló kereseted, de a szüleidnél laksz, azzal te még qrvára nem tettél le semmit az asztalra - próbáld ki férfiként így a párkeresést! -, nem vagy te ettől még önálló és független), akkor kinevetve elhajtanátok, csodálkozva, hogy mégis milyen emberek vannak.

Egy férfi lakjon külön, önálló házban. Legyen autója, azzal járjon, ne busszal. (Nem, nem kell BMW-nek lennie, csak egy normál autónak, ami elvisz A-ból B-be.) Különben, ha nem így van, azt mutatja magából, hogy nem törekszik, nincs benne egzisztencia teremtésére hajlam és képesség, és nem vár többet az életétől - ami nem vonzó.

De mikor volt ez elvárás egy lány felé? Úgyhogy IGEN, az egy férfi jószívűség, szívesség, egy jószándékú kegy, hogy bár évszázadokig nem így volt, ma normálisnak tartjuk, és kérés nélkül is természetesnek vesszük, mi, férfiak, mint férjek, hogy nem hárítunk minden főzést, takarítást át, nem "tulajdonként", házi szolgaként tekintünk a párunkra, hanem szerelmünkként, akinek fáradtsága nekünk fájdalmas látvány, és önszántából, pusztán az irántad való szeretetből kezébe veszi a porszívót a férfi is, és hagyja, hogy korábban elmenj aludni, míg ő elmosogat, pont azért, mert kellemetlen neki, hogy ki legyen mindenben szolgálva, amiben nincs kölcsönösség. És nem idegen a férfitől a

közös kisbabátok bepelenkázása, mert ugyanúgy szereti a gyermekét, élete értelmét.

Ha neked nem dolgod az egzisztenciateremtés a párkeresést megelőzően, hogy egyáltalán méltó legyél mások szemében az "ember" jelzőre, és nem gúnyt és megvetést kapj rokoni, ismerősi, családi körökből (én olyat még nem láttam, hogy egy lány életébe csöppenjen bele egy férfi, semmi háttér nélkül, legfeljebb egy albérletettel az adott pillanatban), akkor a férfinek nem dolga a takarítás. Az, hogy van állásod, még nem egyenlőség. Legyen minden egyenlő, vagy fogadd el a különbségeket akkor is, ha nem a te érdekeidet szolgálják, hanem véletlenül, valamiben a másik nemnek jelenik meg éppenséggel kevesebb teherként. Mert talán igazságosnak tarthatod te is, ha véletlenül egy ilyen előfordul esetleg valamiben.

Én semmi mást nem várnék el, mint valódi igazságosságot, és tényleges egyenlőséget. A pozitív diszkriminációban az egyik fél jogai sérülnek. Ez pedig sérti a természetemből fakadó igazságérzetemet.

Pontozhattok akárhogy, amíg csak ennyit tudtok, érvet nem, addig ti, itt, a gyakorikérdéseken összetömörülve egy szűk, kis számú csoportként ugyanazok maradtok, mint vagytok: egy megkeseredett, a normál életből (nőkéből és férfiakéból) kivetett, magányos és frusztrált közösség. Amiben a szereplők az életben egyedüli örömforrást a pirospacsik buzgó nyomogatásából nyer.

Én pedig maradok továbbra is az embereket - nőket és férfiakat, gyerekeket és felnőtteket, időseket - szerető, hozzájuk kötődő, és az egyenlőségért, igazságos világért kiálló személy, az elborult elmélyű, nem ebben a valóságban élő, arrogáns, magukat iszonyúan öntudatosnak gondoló, de valójában csak öntelt és taszító viselkedésű, az emberi kapcsolatokat gyűlölettel mérgező emancipuncikkal ellentétben.

De nem várom el. Nem szempont. Sosem volt az számomra.

Ellenben hány olyan kérdés és válasz is van itt, ami azt taglalja, ha valaki harminc évesen a szüleinél él, akkor kizárt vele a párkapcsolat?

Miért? Csak a nő költözhet a férfihoz, fordítva nem lehet?

Megjegyzem, mielőtt ez következne: nem töltöttem be a harmincat.

De enélkül is van bennem empátia, hogy egy igazságtalanságra reagáljak, legfőképp, amikor a pozitív diszkrimináció helyzetében lévő kér számon valamit, ami csupán tompít, még csak nem is az egyenlőségig billenti a mérleget - mindezt hatalmas arccal és taszító arroganciájú megfogalmazással.