Komolyan "nincs tartásom", ha a randizás ideje alatt, aránylag korán lefekszem a férfival?

Sosem vártam többet 1, max 2 hét ismerettségnél a szexre, nekem ennyi mindig elég volt arra, hogy eldöntsem, érdemes-e több időt (és ezáltal szexet) áldozni az adott férfira, vagy sem. És még sosem volt ebből problémám, nem éreztem a "tartásom" elvesztésének a dolgot, kétségbeesettnek sem tűntem soha, még tizenévesen sem, és mindig tartós párkapcsolat lett belőle, emiatt nem nézett senki soha olcsó nőnek. Úgy gondoltam mindig is, hogy amikor mindketten akarjuk, a hangulat, a helyzet is olyan, akkor minek várni? És mindig bejött a dolog, tehát nincs is okom azt hinni, hogy ha másképp csináltam volna valaha is, akkor bármiben is jobb lett volna.

De itt gyakorin olyan elterjedt nézet ez a "nincs tartásod" dolog, mintha a nők nem kívánhatnák a szexet már a kapcsolat elején, vagy mintha szégyen lenne, hogy nem várom meg, amíg halálos szerelmes leszek, és utána csak nézek szomorúan, mert megdugott és otthagyott, vagy csak simán vacak a szex, de már szerelmes vagyok, hát inkább szenvedek addig, amíg el nem múlik az érzelem... Most komolyan, miért bűn, ha nem tagadom meg magam, merthogy én ilyen vagyok, és olyan párt keresek, akinek ezzel semmi baja? Nincs tartásom ettől? Ez egyáltalán mit jelent?

Előre is köszönöm! :)