Lányok, ti anyagiak szerint is választotok párt magatok 20 éves kor felett? Kipuhatoljátok mennyit keres a srác? Mert ugye ez a szöveg csak áltatás, hogy elég ha csak annyit keres a srác, hogy fenntartsa magát éppen hogy és ne haljon éhen.

Akik írják, hogy nem kell, hogy a pasi milliomos legyen, azok kb mekkora összegre gondolnak most itt ?

Nettó 100 körül kapok, éhen nem halok belőle, de fene nagy jómódban sem élek.

Akkor ezt az jelentené, hogy a fent említett szempontok alapján én már ki is estem, mint potenciális jelölt ?

Rengetegen vannak, nők és férfiak is akik ennél jóval kevesebbet tudnak csak hazavinni.

Rengeteg olyan ember is van aki nem tud elhelyezkedni a szakmájában, így kénytelen elmenni diplomával egy gyárba dolgozni.

Mindenki a jómódra vágyik természetesen, ez normális dolog, de mi van azokkal akik ezt nem tudják megteremteni, azoknak ne legyen párjuk/családjuk ?

Én soha, egy pasimtól sem kérdeztem meg mennyit keres.

24 éves voltam, amikor összejöttünk a férjemmel. Mindketten iskolába jártunk, szóval alig volt egy kis pénzünk diákmunkából. Soha nem kérdeztem meg mennyit keres az épp aktuális helyen, mert nem érdekelt, csak hogy milyen volt a napja:)

Szóval amikor mi összejöttünk, még fizetése sem volt..., meg nekem sem... persze, majd pont a pénze fog érdekelni...

Emellett pedig a nők is dolgoznak. Mármint amelyik nem az a fajta amelyik a pasija hátán akar felkapaszkodni anyagilag és eltartatja magát... de csak mert páran ilyenek, nem kell egy kalap alá venni minden nőt....nekem nagyon úgy tűnik, hogy te ezt teszed.

Ez egy újabb általánosító, provokatív kérdés?

"ha a legtöbb embernek nincs 15 milliós lakása meg 4 milliós autója, akkor a legtöbb itt lévő lánytól származó komment az ilyesmi kérdésekre miért úgy indul, hogy a páromnak már volt szép laksása? Ezt áruljátok már el. Mindezt huszonévesen, és majd minden komment arról szól, hogy a huszonéves pasinak már volt lakása, sokszor autó is. Utána meg jönnek, hogy nem az anyagiak a fontosak. "

:) Én 28 éves vagyok, a férjem 25. 17 milliós kertes házban élünk hitel nélkül, ami az én nevemen van. A férjem a Zuglói albérletből, az anyja mellől költözött hozzám picivel a 22. szülinapja előtt.

Barátnőmnél és a férjénél szintén hasonló a helyzet.

A baráti körünkben a párok közösen bérelnek lakást, egy csaj sincs olyan az ismeretségi körünkben, aki a csilivili lakásba tette be a seggét, ami már a pasié volt.

1 olyan barátom van, akinek saját lakása van, mert örökölte, különben képtelen lett volna venni hitel nélkül. Neki pl nincs barátnője.

Most akkor miről is beszélsz?

Vannak olyan nők, akik nem anyagi szempontok alapján keresik a társukat. Dolgoznak, értelmes munkájuk van, de nem válnak munkamániássá. Csinosak is, maximum nem pakolnak ki mindent az ablakba. Őket a belső értékekkel lehet megnyerni. Sajnos azonban ezeket a lányokat értékelik legkevésbé a fiúk, mivel ők a nagyobb kihívás.

Sok barátnőm van, ahol a férj jóval kevesebbet keres, a kapcsolat működik, amikor a barátnőm túlórázik, a férj főz a gyerekeknek, stb. és természetesen támogatja mindenben, ha iskolában képzi magát. Ha két ember megosztja a pénzt és a munkát, akkor működhet bármilyen kombináció.

Persze az igaz, hogy ha két olyan ember kerül össze, aki tartósan "éppen, hogy fenntartja magát" és nincsenek céljaik a továbblépésre, akkor az nem fog működni.

A számháborút meg értelmetlennek tartom.

Férjhez mentem - szerelemből, beadtam a közös lakásba 2 milliót, a teljes esküvőt a szüleim fizették, a férj semmit. Elváltam, én akartam, a közös lakásból az utcára kerültem, a lakáshitellel csökkentett eladási ár felét sem kaptam meg, azaz jót buktam rajta és arról nem beszélek, hogy a házasság alatt mennyit volt a férjem munkanélküli. A férjemnek volt egy lakástulajdon a nevére íratva, amin haszonélvezeti jog volt, a válás után három évvel meghalt a haszonélvező nagymama. Nem mondok számot, nagyon-nagyon sok millióért eladták. Ez a nagyon sok millió aprópénz, ha a volt férjem erkölcsi szintjét nézem. Soha nem bántam meg, hogy elváltam.

Őt a pénz emberileg tönkretette, az volt a fixa ideálja, hogy a tesco-ban a pénztáros nehogy egy csokival többet üssön be, otthon a bevásárlások után egy órán keresztül ellenőrizte a blokkot tételesen. A nagyszülők által ráíratott lakás eladása után az ex anyósommal hónapokon keresztül vitatkoztak a pénzen, amúgy éppen rossz árfolyam üzletet csinált, tehát hónapokig nem is tudta azt realizálni. Alig várta anyósommal együtt, hogy a nagymamája meghaljon, nem látogatta. Anyósom egy másik kerületben még a temetési segélyt is felvette. Aztán az exem a pénzt nőkre költötte, elutazott Kubába, stb. A pénze szépen fogyatkozik, mert sokszor munkanélküli, nem igazán szeret alkalmazkodni, pedig jó szakmája lenne.

Közben én anyagilag teljesen helyreálltam, sikerült helyreállítanom az önbecsülésemet, mindenem megvan és reménykedem, hogy találkozom egy normális, nem elvárás, de ha lehet inkább "nem gazdag" pasival.

Azt mondják, hogy ha egy pasinak nagy autója van, akkor azzal valami kicsit próbál elfedni. Ez nála például bejött.

Nekem volt egy másfél éves kapcsolatom régen. Azért ért véget (én szakítottam), mert láttam, hogy a fiú soha a büdös életben nem tudja majd eltartani magát, munkája se lesz soha. Még rövidtávon se. És nem én akarok eltartani egy felnőtt férfit, plusz a leendő gyerekeinket. (És tényleg nem lett volna soha melója. Másfél év alatt láttam, amit láttam)

21/N