Lányok, ti anyagiak szerint is választotok párt magatok 20 éves kor felett? Kipuhatoljátok mennyit keres a srác? Mert ugye ez a szöveg csak áltatás, hogy elég ha csak annyit keres a srác, hogy fenntartsa magát éppen hogy és ne haljon éhen.

Jóval több megbecsülést és tiszteletet kapok, mint amennyit te valaha is fogsz kapni. :-)

Sz***r lehet a tudat, hogy senkinek sem kellesz, mert egy lúzer vagy.

Igen, fáj nektek az igazság, hogy nem minden ő pénzéhes K és az is, hogy ti az ilyeneknek még a közelébe sem mehettek, mert szellemileg nem éritek fel azt a szintet, hogy bármiféle társa is lehessetek egy normális Nőnek. Maradnak a pénzen vehető babák, de ugye azzal meg az a baj, hogy az nektek nincs, mert ugye a trollkodásból nem lehet megélni. :-)

Szánalmas kis életetek lehet. Én viszont megyek vissza dolgozni. További jó mulatást nyomorékok. :-)

"86%-os. Szép életed lehet gazdag pasival (ez volt lényege amit mondtál), ha valamire rábólintottatok és minden meglett a kis tavacskától kezdve az új laptopig, tabletig. Magas lóról könnyű észt osztani a pónilovasnak."

Nem, kedves kérdező. Sem a párom nem gazdag, sem én. Azok a dolgok úgy lettek meg, hogy amikor megkapta a fizetését, akkor költött, nagyobb tételnél pedig több hónapig félretette a rá szántat, a hónap(ok) második felében pedig az én keresetemből éltünk, illetve a kútra konkrétan az én félretett pénzemet kérte kölcsön, és még azóta sem tette vissza. Tudniillik én spórolós vagyok, ő meg költekezne, ha van miből. És amikor hónap végén az én pénzem is fogytán van, sokszor egy mindennapi élelmiszerbevásárlás is okoz fejtörést. Magamra a saját pénzemből sokkal kevesebbet költhetek, amióta együtt élünk, mint előtte. Imádtam például olvasni, de a mai könyvárak mellett luxus, ha megvehetek magamnak egy könyvet, utoljára a születésnapomon nyílt erre módom. Nem panaszkodom, félre ne érts, de amit te úgy összegeztél, hogy "szép élet egy gazdag pasival" az a gyakorlatban azt jelenti, hogy én összespórolom a mindennapi élethez szükséges anyagi hátteret, ő kifizeti a rezsit, és azon felül pedig néha túlköltekezik a passzióira, amit nekem kell kompenzálnom.

A lényege nem az volt a mondanivalómnak, hogy hú de jó, mi mindenünk lett, hanem cáfolni kívántam azt az állításodat, hogy mindig a férfi szenved, hogy kigürcölje a nő által kívántakat. Egyébként tény, hogy gürcöl, de az is tény, hogy nem az én passzióimra megy el. És ha elkerülte volna a figyelmedet, több évről írtam, amíg ezek meglettek, nem pedig arról, hogy pikk-pakk, kívánta és máris megvolt.

Nos, én 22 éves vagyok, a barátom pedig 19 (egy hónap múlva 20). Nagymamámnak volt egy elég nagy, és értékes lakása, és mikor elhunyt, a felét én örököltem (édesanyám a társtulajdonos). jelenleg ki van adva, de amint befejeztem az egyetemet, vagy eladjuk a lakást, vagy kifizeti a részem anyukám, és abból a pénzből lazán veszek egy kisebb lakást. Eközben a barátomnak kb. esélye nincs saját lakásra az elkövetkezendő 10 évben, az tuti, de én erre magasról teszek, és örömmel költözök majd össze vele az én lakásomban, és örömmel fogok korrekt, közös kasszát vezetni vele, amikor majd mindketten elkezdünk dolgozni.

Ha nem lenne lakásom, akkor is a barátommal maradnék, és mennék vele albérletbe, vagy akármi.

De bizonyára ezt a sztorit is csak most, az elmúlt 5 percben találtam ki csakis azért, hogy áltassak másokat. :)