Miért hiszi majd az összes lány azt, hogy ő a világ közepe és értük élünk?

Tegnapra, estére megbeszéltünk egy találkozót (nem randit) egy lánnyal, egy vidéki Pünkösdölőn. De előre mondtam, hogy egész nap dolgozok, nem biztos, hogy el tudok menni. Éjfél előtt azért lenéztem, de sokan voltak, nem mentem be, van egy kisebbfajta agorafóbiám. Meg odafelé úton, a 10 km során majdnem elütöttem vagy 5 részeges embert, mert csúsztak-másztak az úton. Mondom ez nekem nem kell, nem mentem be és eljöttem haza aludni. Írt a csaj, hogy szedjem magamat össze, embereljem meg magamat, ha akarok valamit tőle valamit, mert akkor hagyjuk a dolgot. Én utána erre reagálva, finoman kiosztottam. Egyáltalán nem sértően. Hogy én bizony senkinek sem vagyok hajlandó megfelelni, csakis magamnak, meg egyébként is, ő keresett meg, hogy szimpatikus férfi vagyok neki, és ismerkedhetnénk. Most meg minta a dolog úgy tűnne, hogy kezd a női énje az eddigi jó stílusa után előjönni, és osztja az észt, hogy nekem meg kell felelnem az ő elvárásainak. Na, na álljon meg a menet, én mindig csak magamnak akarok megfelelni, soha senki másnak. Na jó, még a munkahelyemen akarok. Engem egy nő ne irányítgasson, szokjon hozzá, hogy én totál önfejű vagyok, azt csinálok, amit akarok. Igaz lehet 28 évesen, nem vagyok olyan helyzetben, hogy 7 éve se csók, sem párom nem volt, hogy válogathassak, de eddig amelyik nővel azóta randiztam, egy nek sem tetszett, hogy van önálló stílusom, egoista vagyok valamelyest, magamnak akarok csakis kizárólag megfelelni. Azóta ez a lány sem ír már, lehet megszokta, hogy odavannak érte a pasik és pincsiznek, de én csak a Teremtőmnek fogok behódolni. Mi lett a nőkkel? Vagy csak én futottam össze rossz lányokkal?