A gyks lányokra jellemző, hogy egy mondatukon belül is ellentmondanak a saját állításuknak, ilyen ronda pasis kérdésnél?

Nem rólad beszéltem, hanem az átlagemberről!

A válaszodból egyértelműen kiderül, hogy te elétérsz az átlagtól... Hát vagy én...

Én, ha megcsalásról lenne szó, felmerülne bennem, hogy vajon valóban megtörtént-e. Hiszen, ha nem volt rajtakapás, akkor az pillanatnyilag csak szóbeszéd, amit a Mariskától, Bélától, Pistától hallottam...

Továbbá az sem mindegy, hogy miért is történt!

Még mindig szeretem(!) a páromat, tehát mérlegelhetem, hogy vajon nem elképzelhető, hogy miattam lépett félre a másik? hiszen ha "mindent megadtam" volna neki, talán ő sem hajlott volna másfelé és ráadásul ebben az esetben az "árulást én követtem el ellene!

Előfordulhatott, hogy pl. alkoholos befolyásoltság alatt történt (ami azért nem jó, de mint tudjuk, a gátlások alkoholban oldódnak...).

Hát neked van saját lakásod, és onnan a férjed nem tehet ki természetesen... Bár vannak kiskapuk, de ezt most hagyjuk!

Viszont vegyük fordított esetben! Ha te lépnél félre egy kaland miatt (ami természetesen csak egy elmélet), akkor a férjed vajon azt mondaná, hogy ő ezt nem hajlandó folytatni és megy a híd alá...

Vagy esetleg mérlegelne és "megbocsátana" neked???

Persze, tudom... Menne a híd alá!

Közben meg a fenét! Ha körbenézünk a világban (nem a netes, anonim világban), akkor azt látjuk, hogy igenis megbocsátunk, visszafogadunk, elnézünk és ez így van rendben!

És ez nem papucsság (persze csak szerintem nem az).

Valahogy olyan érzésem van, hogy én érzelmekről, te pedig intézményeről beszélsz...

Bocs, nem sértésnek szánom!

Természetesen nem mehet a végtelenségig és azt sem állítom, hogy nincs az a szituáció, amikor már az első alkalommal lépni kell, de azért jó, ha az ember mérlegel és nem hagyja, hogy az indulat beszéljen belőle!

Ahogy már az előbb is írtam, ha jön a legjobb barát/barátnő, azzal, hogy láttam a párodat egy másik illtővel, akkor nem kell egyből arra gondolni, hogy itt már félrelépés történt!

Vannak olyan emberek, akik nem érdemlik meg hogy szeressék őket, de azért nem ez a jellemző!

Viszont ez nem derül ki egy félrelépés (és itt nem feltétlenül a megcsalásra gondolok) után és ki tudja, lehet a legjobb embert üldözzük el magunk mellől.

És igen, adjunk valamennyi lehetőséget, arra, hogy bebizonyítsuk magunknak és bebizonyítsa a párunk is nekünk és magának, hogy valóban ez az ember, akivel le akarom élni az életemet!

Halkan megjegyzem... Nekem is volt félrelépésem (nem megcsalásos)... kiderült, megbántam és örülök, hogy megúsztam és tanultam belőle!

Azóta jókisfiú vagyok! :D

Ergó én a másik nemhez tartozom! :D

Pontosítok:

kiderült, megbántam és örülök, hogy megúsztam, RÁJÖTTEM MIT VESZTHETEK és tanultam belőle!

"De a férjed ezt nem hagyná. Ha netán megcsalna téged, kiderülne és perlekedésre menne a dolog, lehet lenyúzná rólad az utolsó bőrt is és vinni a viskót a fejed fölül, de a ház felét biztosan."

A házat nem tudja lehúzni rólam mert igazolni tudom, hogy házasság előtt szerzett vagyon. Vagyis a férjemnek semmi de semmi joga nincsen hozzá.

Illetve nincs bejelentve ide. Szóval még az sincs hogy emiatt nem tudnám kitenni.