Depressziós vagyok, hogy 28 évesen, egyáltalán nem ronda férfiként még soha nem volt párom és most is csak elutasítást, meg, , van már párom" választ kapok az összes lánytól, akárkivel is beszélek. Mit tegyek?

Kérdező, ha gondolod, írhatsz privátot, nekem szimpatikus tűnsz amiket eddig írtál magadról:)

22L

Először is döntsd el, hogy akarsz-e párt.

Ha igen, akkor fordíts rá időt és energiát. Oké, 7-4-ig dolgozol, de utána te osztod be az időd. A hétvégéd is szabad. Kezdj vele valamit.

Nekem nem kell mondani, hogy nehéz. Úgy jöttem össze a párommal, hogy bentlakásos munkám volt, napi 14-16 órát dolgoztam és heti 2*3 órára hagyhattam el a lakást. De azt az időt mindig pontosan megterveztem, hova megyek, mit csinálok, stb. Na EZ a nehéz. De meg lehet oldani.

Persze beletemetkezhetsz a munkába és a tanulásba, de csak akkor érdemes, ha boldoggá tesz. Márpedig nem úgy látszik.

A társkeresőzést meg hagyd másodlagos időtöltésnek. Elsősorban irl próbálj ismerkedni. De ne az legyen a lényeg. Ha saját magamból indulok ki: volt már néhány kapcsolatom, de egyiküket se úgy ismertem meg, hogy nekiindultam a városnak, hogy most megtalálom a szerelmem. Hanem bejártam egyetemre, beszélgettünk, idővel kialakult. Eljártam énekkarba, beszélgettünk, idővel kialakult. És így tovább... társkeresőn soha nem találtam senkit.