Miért van az, hogy mindig túlságosan is beleélem magam a dolgokba (pasik) és aztán meg egy nagyot csalódok?

Ha a tudatalattid programozását jól végeznéd el, tudnád, hogy nincs miért fájnia semminek és nincs miért aggódnod. Jelenleg gyalogolsz bele az önleépítő elmeprogramokba "mindig csalódnom kell", "nem tudok mit tenni", "nem birom kezelni", "nem tudok sajnos", "hülye vagyok", "nem tudok ezen változtatni".. Módfelett destruktív rád nézve, ez a negatív gondolkodás szent grálja!

Amiket fent idéztem, ezek a mondatok leállítják a gondolkodásod, így kimented magad a változtatás alól (miközben ezzel nem teszel jót magadnak!).

Ezzel csak az a gond, hogy valójában nem az érdekeidet szolgálja, hanem az egód merít belőle az identitása egyben tartásához, és mindenféle érzelmet generál amik bábként rángathatnak. Ha negatív a beállítottságod (ez most teljesen ül), ezáltal bevonzod a hasonló egóval rendelkező embereket és a téged körül vevő világról általuk nyered a tapasztalataid többségét (pl. akiket te pasinak hívsz), és az ő egójuk véleménye általában fontosabb mint másoké, mert hasonló értékkészlettel bírnak, mint a te egód.

Hidd el, akinek most hiszed magad semmiben nem hat rád jótékonyan, benne ragadsz a csalódottság, a fájdalom és az elkeseredettség csapdájába. Ezzel sem önmagad, sem a környezeted számára nem leszel jobb ember, hogy ilyen érzelmek hatása alatt vagy.

Szóval ennek az oka, hogy spirituálisan nem vagy kellően fejlett. Erre érdemes fordítanod az energiáid, és elengedned ezeket az érzéseket, és nem foglalkozni a múlttal.

Én nem tudok csalódni, mert az akkor van, ha nem vagyok elég fejlett hozzá, hogy felismerjem hogy a másik hol tart, és túl sokat várok el tőle! Ha megtörténik, akkor már a legközelebb nem fog.

Kedves kérdező!én is ugyan ebben a cipőben járok. Már egy találkozás után nagyon bele élem magam a dolgokba, míg a másik fél számára én csak max. kellemes beszélgetőpartner vagyok egyelőre (míg barátnőm olyan, hogy egy alkalommal magába bolondít mindenkit, és a fiúk utána hívják, keresik, sms-eznek vele, képesek érte sírni, velem meg csak úgy elvannak)

Sajnos ilyenkor pofára esek.

De ezekből tanulsz. Minél tovább maradsz egyedül annál jobban beleéled magad ha mégis lesz valaki a látóhatárban. De ezt megtanulhatod kezelni, és eljátszani neki. Tudatosan kell a másikkal beszélgetni, maradj közvetlen, kedves, néha mehetnek az utalások mert sok pasi töketlen ahhoz,hogy lépjen,de amúgy a rossz érzéseidet (óó már 2 órája nem írt, hiányzik -de 3 napja ismered, tudom,jártma már így, mert megláttam és úgy éreztem hogy KELLLL) tartsd meg magadnak.

Hidd el ha közvetlen, laza, mosolygós maradsz, és néha mutatsz ki olyan gesztusokat amiket pozitívnak vesz, akkor hamar beléd gabalyodik, egyet nem szabad feledni, sose ragaszkodj hozzá és ne próbáld meg leláncolni,főleg az elején, mert akkor menekülnek!

Amíg nem jöttök össze csak randizgattok kérdőre ne merd vonni hol volt mit csinált.. örülj neki hogy éppen eszébe jutottál és írt!

Ennyit tudtam segíteni!

Hasonló cipőben járok,

üdv: 17/L