Csajok! Baj az ha valaki leszarja a világot?

Nem akarok vájkálni a lelki világodban, de nem bírom ki, hogy ne írjam le...

Gondolom, te is érzed, hogy valójában nem vagy boldog és ez csak látszat megoldás a problémádra. Hajszolhatod te az élvezeteket, de addig nem leszel boldog, amíg ez a törés belülről szépen lassan emésztget. Hiába keresi valaki önmagán kívül az örömöket, végül mindig rájön, hogy ezek csak akkor maradandóak, ha belülről fakadnak.

Nem baj, én is ilyen vagyok...én is teszek szinte mindenkire, bekaphatjàk az emberek:) Jo persze ha vki ràszorul, segitek, megértö vagyok, csalàdtagok, és a megmaradt 2-3 baràtom fontos, de a többi felölem meg is szünhet:) azért lettem ilyen, mert mindenhol szinte kivétel nélkül csak sza.rt kapok,mindenki lenéz, kiröhög, ba.sztat, edig nem vagyok egy rossz ember...Segiteni akarok, kiàllok egy elv mellett, én vagyok a sz@r-szemét! Ooldja meg akkor mindenki magànak ha ennyire kötsögök:) Aki megérdemli, seitek, a többi rohadjon meg:))

23L

Valahol gond, igen... Egy bizonyos mértékig körülöttem is van egy burok, amin nem engedek át senkit, teszek mindenkire magasról. Viszont ettől még lehet az ember udvarias alapjáraton, mosolygós, akár előzékeny ha arról van szó. Egyszerűen az ismerősök körében szűrök. Aki nekem nem szimpatikus, azt lesz*rom, nem vagyok bunkó, de nem érdekel a problémája és ki is alakult valamiféle távolságtartás ezen emberek felől irányomba, ami így tökéletes.

Van párom, boldog vagyok vele. Vannak haverjaim, barátaim, velük is jól elvagyok. Kellenek emberi kapcsolatok, mert ha nincsenek, akkor csak a keserűség szól belőled!

17-es! Igen, így vagyok ezzel én is. Valahogy nekem is sikerült elérnem, hogy tartanak tőlem, akik csak a "kemény külsőt" látják, no meg az ellenségeim. Sosem voltam senkivel rosszban, nem vagyok az az ellenségeskedő típus, de azért így az egyetemen kivívták eme "szeretet" páran. Az ilyeneket olyan mértékben sz*rom le, hogy az sem érdekelne, ha megdögölne konkrétan, akár szép akár csúnya. Ettől függetlenül még ha egy idős néni alig bírja cipelni a táskáját és éppen egyirányba megyünk odaugrok és segítek, átadom a helyemet a buszon ha kell, stb. A párommal pedig mindent megosztok, nem zavar ha gyengének lát.

Kedves kérdező, azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos mértékben másoknak is köszönheted, hogy vagy, hogy dolgozhatsz, hogy élhetsz. Akár a péknek, hogy van reggelid, vagy a gazdáknak, hogy kapsz a reggelid mellé tejet, esetleg a bolti eladónak, hogy ha kérsz 10 deka párizsit, akkor meg is kapod... A lényeg hogy oké, hogy valahol elvagy a magad világában, de azért az alapvető tisztelet mások felé nem árt... Azzal meg egyetértek, hogyha annyira őszintén tennél mindenkire, akkor nem tetted volna fel ezt a kérdést!