Miért mondják a nők, hogy mi csak a külsőségekre megyünk, amikor éppen fordítva van?

Mióta a neoliberális feminista fasizmus a fülükbe ültette a bogarat, hogy nekik is joguk van mindenhez, azóta teljesen elszálltak maguktól, és hiába vívtak ki már minden jogot, nekik ez nem elég. Elkezdtek megfeledkezni az igazi értékekről, az "én jobbat is érdemlek, úgyis találok majd" gondolat mentén oda jutottak, hogy elvárásaik a külsőségek felé irreálisak lettek, a hagyományos valós értékek pedig teljesen másodlagosak lettek. Az igény persze megvan arra is, viszonzásra természetesen véletlen sem kerül, de mindez teljesen lényegtelen, ha nem megfelelőek a külső paramétereid. Gyakorlatilag teljesen elkurvult a párkapcsolatok világa, nőiesség nem igazán létezik már, kölcsönös kihasználássá züllöttek a kapcsolatok. Hihetetlen, hogy még a csúnya lányok is mennyire válogatnak külső terén, pedig ha valóban ez lenne a mérce, akkor az ő húspiaci értékük konvergál a nullához. Kinek jó, hogy ilyen lett a világ?

Természetesen tisztelet a kivételnek, minden megbecsülésem az övék.