Kedves, rendes huszonéves srácok! Miért nem szólítjátok le azokat a lányokat az utcán, akik bejönnek nektek, és találkozik a tekintetetek is (szóval kölcsönös valószínűleg)?

Szia! Azt honnan tudhatom, h. kölcsönös a szimpátia? Ha nézek valakit, ő is visszanéz, h. minek bámulom, vagy azért nézem, mert ismerem valahonnan, stb. Ilyen kérdések jutnak eszébe...

Szóval miből szűrhetem le, h. én is tetszem neki?

Mert szinte biztos, hogy behisz valamit a kis csinos fejével. :) Meglát, elképzel a kigombolt ingben, ahogy tervrajzokat készítek és meglazítom a nyakkendőm helyét, vagy elképzel tűzoltó ruhában, ahogy hősiesen oltok :). A cudar valóság viszont, hogy full haszontalan vagyok (úgy értem, semmi nem múlik rajtam, ha elkenne egy vonat egy két nap alatt csinálhatná más simán a melómat) és az x-faktort bámuló társadalom elítél. Részemről ez az oka. A helyességemet meg feldughatom magamnak bármikor.

26/F

Húú b+ 00:22-es, nagyon jót írtál.

A szuperhősök a TV-ben vannak. Lásd a sok színészt, akiknek több mint fele alkoholista, egy kis százaléka(?) drogos, a TV-ben mégis hősök. Csak az a baj, hogy sok csaj a TV-ből veszi a pasit, meg a nők lapjából.

Mert az amerikai médiából ránk rótt megalomániás fogyasztói trs feeling túlburjánzása ide vezet és az élet minden területére beköltözik és tönkre teszi azt, nem egészséges mederbe tereli. A gondolkodás módunkat, a pár találásunkat, a szabadidő eltöltésünket, szórakozásunkat. A végén mindenki magányosnak és szegénynek fogja érezni magát és nem fogja érteni miért. Az amerikai flasheket axiómáknak kezeljük (pl A pongyvaregény mindenki szerint ereklyének számít, "Legnagyobb, mekkora film" )holott egy igénytelen film és semmit mondó. Minden el van ferdítve és cseszve, és nekem nincs kedvem egy ilyen helyen lányt találni és családot alapítani. Letöltöm csendben a büntetésem és viszlát kamu arcok.

0:22-es paraszt