Kedves, rendes huszonéves srácok! Miért nem szólítjátok le azokat a lányokat az utcán, akik bejönnek nektek, és találkozik a tekintetetek is (szóval kölcsönös valószínűleg)?

23:37

nem, nem a lányok sietnek, hanem a fiúk.

ha épp nem gépezek (szeretek gépezni) vagy szórakozok (de az a kérdezőnek nem jön be), akkor időre kell valamit leadni/valahova bemenni.

Nincs kellő önbizalmam, örülök ha amikor összeakad a tekintetünk nem pirulok el vagy botlok meg. :D

Az egy dolog hogy az illető jó eséllyel foglalt vagy visszautasíthat mert nem jövök be neki és ez rosszul esik. Érzékeny vagyok de azért túlélném.

De mivel zavarba jövök, az esély nullára csökken hogy normálisan előadjam magam. Ha odatudok menni normálisan felszabadultan akkor nem lesz semmi gáz max nem jön össze, ami azt jelenti hogy nem is illenénk össze.

De amikor elkezdek parázni akkor onnantól kezdve elcsukló vagy elhalkuló hanggal már csak olyan benyomást tudok kelteni amilyet nem szeretnék. Nem tudom elképzelni hogy egy lány ezt pozitívan reagálja le. Márpedig mindig ez van ,ha a lány megtetszik túlságosan görcsölni kezdek rajta. Én próbálok jobbá válni mert ha magamat elfogadom más is elfogad és nem lesz ilyen gondom, de nem látom a hegy csúcsát. Leginkább egy életcél hiányzik talán így hogy már 20at átléptem. Szívesen kiírom magamból egy lánynak akit érdekel, de ha már publikusan teszem akkor csak rohadt jó hogy névtelen ez az oldal. Tulajdonképpen csak definiáltam a gátlásosságot.

Próbálj ki akkor egy kis alkoholt, majd menj el szórakozni. Nem kell berúgni, egy két sör, vagy egy pár pohár pezsgő, vagy amennyit még elbírsz, csak hogy oldja a gátlásokat.

Valahol én is parázok még ettől a nő témától. De azt is tudatosítanom kell, hogyha az egyik nem jön össze, akkor még mindig van 120.000 másik. Persze szar érzés a csalódás, de most belesüllyedni sincs értelme.

Köszönjétek azon nőtársaitoknak, akik felettébb paraszt módon tudják közölni, hogy nem vagyunk kívánatos társaság. Ez így igaz

nem kifogások ezek. sokan nem tudnak túllépni azon, hogy majdhogynem a qrva anyjukba vannak visszaküldve, ha oda merészelnek menni 1 lányhoz....

lehet nem úgy kell ismerkedni, hogy "hé kisanyám, mit szólsz a 23 centis csodámhoz?"

ennek komolyan fültanúja voltam.

Utolsó: "Persze jelen van emberileg mint férfi, meg mint apa, de az csak egy dolog. Hogy mit ad át a fiának, mint apa, vagy mint férfi, az már nem mindegy"

És akit esetleg kiskorában elhagyott az apja? azzal mivan és az anyja nevelte fel egyedül? mert én pl szerintem ezért nem tudok annyira jól csajozni, mert emiatt nincs önbizalmam, anyukámmal nőttem fel 4 éves korom óta, ami apámbol megmaradt az az amikor elment és többet nem jött haza. és anyukámnak se volt önbizalma nagyon soha, így nekem sincs, szóval erre te mit válaszolsz?

A kérdezőnek pedig: Miért nem megyek oda egy csajhoz az utcán csatlakozom az elöttem szólokhoz, mert siet és én is sietek valószinűleg a buszhoz. És még önbizalmam sincs egyáltalán, nekem soha nem volt szerencsőm a nőkkel, akárkivel probáltam megismerkedni mindig elküldött szépenszólva, természetesen csak az utobbi egy évbe, azelött volt másfél éves kapcsolatom meg 8 hónapos meg kisebbek is, de valahogy már nincs önbizalmam csajozni egyáltalán, mert sejtem mi lesz, vagy bunkó lesz, vagy van barátja, vagy nem jövök be neki.

18/F akinek már egy éve nincs barátnője lassan.

Amikor arról van zsó, hogy a lányok miért nem mennek oda a fiúkhoz ismerkedni ,akkor jön a "de hát nagyon nehéz egy vadidegent leszólítani, tiszta para meg minden" szöveg.

Na ezért. Nem értem amúgy, hogy a természetes gátlásosság miért hátrány és a gátlástalanság meg miért menő.