Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Minden randi kudarc, vajon az Én hibám lenne?
Nővérem egyik bnőjével volt randim ma, s azt mondta, hogy nem találkozott még egy hozzám hasonló -ilyen kiszseni sráccal-, mint Én vagyok..de finoman közölte, hogy így soha nem lesz bnőm, mert olyan érzést kelt a csajokban ez a nem csak lexikális tudás, hogy már eltántorítja Őket.:|
Laza egyéniség vagyok, nyitott is vagyok a világra.. vannak szófordulataim, amit talán sokan nem értenek, de ennek ellenére próbálom az egészet viccesen ecsetelni..
Viszont már nem először történt ez az eset, s ez most már rosszul esett..
Bocsi, véletlenül elküldtem, de még nem fejeztem be. Szóval:
Szerintem első randin valahogy el kellene felejtened ezt a diplomatikusságot, ugyanis amikor egy lánnyal találkozol, nem tárgyalni mész. Merevnek és durvának tűnhetsz ezáltal, azt gondolhatják, hogy a magánélet területén is ez jellemző rád. Próbálj laza lenni, mint a többi átlagos 17 éves srác. Lógj gimis 17 éves haverokkal, figyeld, hogy ők milyenek, hogy viselkednek a lányokkal. Csak lazán! Utána szépen lassan majd jobban megismeritek egymást, jöhetnek a komolyabb dolgok is. :)
Köszönöm válaszodat!:)
Az eddigi események alapján ez mindenképp így van, ahogy prezentáltad. Sajnos.
Viszont nem tudom megérteni a hölgyek gondolkodásmódját. A fennálló helyzet elejét végiggondolván azonnali konzekvenciákat vonva állapítják meg a végeredményt anélkül, hogy a helyzet végét nyitva hagynák s ezzel esélyt adnának számomra a válaszadásra, megnyugtatásra..
Az emberek sajnos sosem hagynak elég időt a másiknak arra, hogy igazán megmutassa önmagát, ha csak egy aprócska dolgot is találnak, ami "nem passzol" az általuk elképzelt képbe. Ez azért van, mert az emberek előítéletesek. Nemcsak a te szempontodból van így, gondolj csak pl. arra, hogy "kövér ember = durva, bunkó", vagy "okos ember = kocka, könyvmoly, stréber". Közben ezek puszta általánosítások. Szerintem ez az egyik legcsúnyább emberi tulajdonság, ami manapság egyre gyakoribb. Az emberek egyszerűen nem tudják egymást elfogadni.
Teljesen megértem a helyzetedet, tudom, hogy nehéz lehet, főleg, hogy olyan emberek társaságában élsz, akik nálad idősebbek.
Ne add fel önmagad, mert rendes srácnak tűnsz, hidd el, lesz olyan lány, aki úgy fog elfogadni, ahogy vagy!
Sosem volt számomra világos mi előny származhat a stigmák szerint élt életből..
Az igazság az, hogy nem látom az ebből effektíven kivezető utat. Valóban laza egyéniség vagyok, a megnyilvánulásaim is azok..bár ezeknek inkább a burkolt célzatait kell(ene) észrevenni, ami - sajnos - sokszor nem jön össze.
'Kontrollálni' viszont nem szeretném Magam a találkozó során, mert úgy érezném, mintha nem Önmagamat ismertetném meg.
Talán jelen esetben a legegyszerűbb megoldás a legjobb: ha a metakommunikációból sikerül leszűrnöm az erősen leplezett reakciókat, finoman irányítom a beszélgetést ennek az irányába, s így már fog adódni egy lehetőség a már említett probléma megoldására.
Több mint valószínű, hogy nem ez a megfelelő opció, de közösen sem sikerült többre jutni.
Erről hogyan vélekedsz ?
Pont ezekkel a burkolt célzatokkal van a gond. Azt neked is el kell fogadnod, hogy nem mindenki van azon az értelmi szinten, mint Te. Nem azt mondom, hogy buták, csak azt, hogy az ilyen intelligencia elég ritka, főleg ilyen idős korban. Sajnos azt kell mondanom, hogy előfordulhat, hogy a saját burkolt célzataidat le kell butítanod ahhoz, hogy másoknak is átjöjjön a valódi mondanivalód.
Most leírom a helyzetet az én szemszögemből. Nem tartom magam egy buta embernek, ezt a tanulmányi eredményeim is tükrözik, de bizony ahogy a válaszaidat olvasom, néhány kifejezést én sem értenék belőle, ha nem lenne szövegkörnyezetben és nem tudnám, hogy miről van szó. Persze ki tudom következtetni, nincs ezzel semmi gond. De például olyan szó is előfordul, aminek a pontos jelentésével teljesen tisztában vagyok, valahogy mégsem használom/ használnám. Ez azért van, mert az ember a hétköznapi életben arra törekszik, hogy mondandóját minél egyszerűbben fejezze ki.
Ha ilyen szavakat használsz a magánéletben is, teljesen hétköznapi, vagy bennsőséges témáknál, ridegnek tűnhetsz. Most gondolj bele... A szerelem nyelve a gyengéd, kedves szavakból áll, ezek a szakszavak (amik tényleg hatalmas tudásra vallnak és ezért mégegyszer teljes elismerésem) valljuk be, kemények, mint egy szikla.
Azt nem is mondtam, hogy próbálj másnak látszódni, mint aki vagy, inkább csak azt, hogy folyamatosan próbáld megmutatni magad. Nem kell mindjárt az atomfizikából (csak egy példa volt) elért sikereidet ecsetelni, mert akkor tényleg kisebbségi komlexus tör rá a lányra, ráadásul az is szinte 100%, hogy egyáltalán nem érdekli a téma, ami nem is baj. Mert idővel, ha komolyabbra fordul a dolog, örülni fog, hogy téged ilyen dolgok érdekelnek és fel is fog nézni rád.
A beszélgetés "irányítása" dolog okos gondolat, csak nem mindegy, hogy hogyan teszed ezt. Tényleg csak annyi a lényeg, hogy laza legyél és először olyan semleges témákról beszélgessetek, amik mindenkit érdekelnek (filmek, zene, stb...). Később úgyis ráterelődik a szó olyan dolgokra is, amik már komolyabbak és estelegesen a két egyéniség ellentétét tárják majd fel. Ez sem gond, sőt, előny is lehet, ha nyitottak vagytok, akár tanulhattok is egymástól bizonyos dolgokat. A hangsúly a kölcsönös elfogadáson és megértésen van.
Köszönöm válaszodat!
Először is szögezzük le: nem küszködöm kodependenciával..:)
Nyomatékosítom, már harmadik alkalommal, hogy valóban egy laza egyéniség vagyok. A hétköznapi életben is használom az idegenkifejezéseket, mert ilyen a szókincsem.
Mint mindenütt, nyilván itt is sok múlik az előadásmódon, azaz miképpen tálaljuk ezt az egészet.
Nem szeretném elnyomni Magam, kompromisszumra viszont hajlandó vagyok.
Sok múlik a szerencsén is; ha a hölgy úgy dönt, hogy kifaggat, azaz kiegészítendő kérdésekkel bombáz, akkor csak katalizálná az eseményeket..
Nem is említettem kodependenciát. :)
Teljesen igazad van, nem szabad feladnod önmagad, ezt már hangsúlyoztam is. :)
Szerintem nincs veled semmi baj, ne aggódj! Majd alakulni fognak a dolgok. Inkább az a helyzet áll fenn, hogy a lányoknak kell hozzád komolyodniuk és megérniük, bár nem tudom, hogy a magánélet területén mennyi tapasztalatod van.
A kérdezős dologról pedig annyit, hogy magamat ismerve, én tuti, hogy agyonfaggatnálak, tudok kérdezni, ha akarok... :D Ha a lány is hasonlóan gondolkozik, akkor bizony sok mindent el kell majd árulnod, természetesen őszintén. De az őszinteséget mindig díjazzák. :)
Köszönöm a bátorítást, megnyugtatást.:)
Nem hiszem, hogy felnőtt hölgyek(>=18 év) nem lennének kellő komolyak..:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!