Őrültség spontán randit adni 5 percben az utcán?

Nemrég óta mosolyszünetet tartunk a pasimmal. Nem egymás miatt jutottunk ide, jól megvoltunk, csak a sok "jóakaró" külsős ember meg körülmény segített hozzá minket. Tudom h szeret még, vagy legalább is jelentek számára még vmit. Alapból nagyon zárkózott, bizonytalan, gátlásos ,pedig már 31 éves. Szeretném vele újrakezdeni, legalább is megpróbálni. Telefonon, neten nem akarok nyitni nem tartom hitelesnek hisz nem látjuk egymást. Igy mindenki azt mond amit akar. A kérdésem az lenne, szerintetek őrültség, vagy akár tuti recept is lehet az h munka után, megvárom a buszmegállóba, és csak spontán, belenézek a szemébe és megcsókolom? Talán ebből egyértelmű lesz számára h komolyan gondolom őt, és spontán éri szóval a reakciói nem hazudhatnak. Csak kiderül ebből most hányadán is állunk? Vagy nem? Kéne vmit mondani vagy csak beszéljenek a tettek?