Miért ennyire nehéz a szakítás még egy toxikus kapcsolatban is amelyben sok a veszekedés?

Minnél toxikusabb, annál nehezebb elengedni. Legalábbis velem mindig így volt. Ahol nem voltak hatalmas balhék, csupán csak nagyon különböztünk valamiben, vagy a szex nem működött, azt könnyen elengedtem (sőt, én kezdeményeztem a szakítást). Viszont az örök balhés, megcsalós, korlátozós kapcsolatom után sírva koslattam több hónapig, vagy éppen ő tepert.

Nem tudom miért lehet ez, talán az ember fél attól, hogy túl nagy lesz benne az űr, amit eddig kitöltöttek a balhézós mindennapok.

Én megértelek. Ugyanezen megyek át. Nem tudom, hogy beteges-e annyit tudok, hogy bárhogy is legyen bármi is legyen bennem, mégha kötődöm is hozzá. Akkor is el kell engedni. Főleg úgy, hogy tudod a másik már tovább lépett és rég más "vígasztalja" őt.

Könnyű mondani, hogy beteges kötődés, de nem tudják az emberek mi van a másikban. Kb. Én mindennap vele fekszem vele fekszem és nagyon fájnak dolgok vele kapcsolatban. Mindennap akármennyi fájdalmat okozott, szeretném, ha jó élete lenne (normális párja) és ő maga is azzá vállna.

Nem tudom mi megy végbe az emberekben akik ezt tűrik és őszintén örülök is neki.

Én világéletemben, fiatalon is olyan voltam, hogy egyszerűen nem tudtam elviselni a nem megfelelő bánásmódot, valahogy azonnal kijózanított és kiábrándított és még ha fájt is akkor sem volt kétely bennem, hogy ennek vége.

Tehát számomra egy toxikus kapcsolat fájdalmasabb, mint annak az elengedése. Bár tudom, hogy ezzel kevesen vannak így sajnos.

#7 az ember mindig hiszi, hogy változni fog valami, de valójában az egymás meg nem értése nem fog változni, sőt emiatt egyikőtöknek sem kell változni. Fel kell fogni, hogy nem vagytok egymáshoz illőek.

Ne félj attól, hogy mi lesz szakítás után. Fájni fog, ott lesz az űr, de el fog múlni és belekedhetsz valami újba.