Nők! A külsődre vagy a belsődre vonatkozó bók/sértés hat rád erősebben?

Igazából nem érdekel, mert aki másokat sérteget, az saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt.

Ha finoman, burkolt kritikát fogalmaz meg az illető, akkor a belső tulajdonságokra vonatkozóan még lehet, hogy el is gondolkodom. A külső az olyan, hogy sokat nem tudsz tenni, genetika.

Persze én adok magamra, igyekszem a maximumot kihozni, amit lehet.

Szóval ha azt mondja, hogy nagy az orrom, vagy nem tetszik a frizurám, hát kicsit sem érdekel.

Őszintén nem érdekel egyik sem.

A külsőmért bőven eleget teszek, és ott a párom, aki teljesen meg van értem veszve több, mint egy évtizede.

A belsőmre pedig nagyon régóta maximum a családomtól kapok tényleg építő kritikát, ezen kívül csak kotnyeleskedő, beteg férfiaktól kaptam, akik komolyan azt hitték a semmire alapozva, hogy lesz köztünk bármi is és majd rájuk fogom lecserélni a páromat/velük fogom csalni. Az ilyenek pedig érthető okokból nem érdekelnek.

A külsőm átlag alatti, így arra érzékeny vagyok.

A belsőről úgy gondolom, jobb, ha senki nem szól semmit. Sem jót, sem rosszat. Ha mégis megteszi, nem fogok adni rá - sem az elismerésre, sem a kritikára -, mert úgysem rendelkezhet elegendő tudással a véleménynyilvánításhoz.