Miért nem lehet senkim?

A helyzet az, hogy 21 éves szűz fiú vagyok, sosem volt barátnőm és a csókig sem jutottam el soha. Ahogy átgondolom az eddigi életemet talán soha nem kellettem senkinek.

Ha középiskolától indulunk, akkor itt két lány tetszett. Az elsőnél még volt önbizalmam, próbálkoztam nála, úgy tűnt, hogy én is tetszem neki. A valóságban (most így visszagondolva) csak szórakozott. Ha kettesben voltunk akkor úgy tűnt tetszem neki, de mellette kiröhögött a barátaival, meg akkor is szemezett velem amikor már volt pasija...

A másik lánynál már nem voltam eléggé bátor (nem mentem oda hozzá), kb. 4 évig voltam oda érte, szemeztünk eléggé sokat, legalább is én azt hittem. Elballagtam, másfél évvel később találkoztunk, akkor azt mondta nem is tudta, hogy tetszett nekem. Tehát valószínűleg itt csak beképzeltem az egészet. Ez oda vezetett, hogy évekig csak ő járt a fejemben, gyakorlatilag 14-20 éves koromig ez a két lány határozta meg az életemet, nem foglalkoztam másokkal.

A kudarcoktól elégé magamba fordultam. Le kell szögezni, hogy nem vagyok jóképű. 185 cm magas vagyok 75 kiló, szemüveges. Azt amit ebből a külsőből ki lehet hozni azt szerintem kihoztam, nem vagyok pattanásos, ápolt vagyok, de izmos nem, változtattam az öltözködésemen is, hogy ezzel kezdjek új életet úgymond. Egyetemre járok, a jó tanulók közé tartozok, eléggé jó ösztöndíjat kapok, szóval anyagilag sem vagyok a padlón (jó gazdagnak sem nevezném magam, de tudok félre tenni).

Elkezdtem beszélgetni az évfolyamtársaim közül a lányokkal is, ismerek sokat közülük, tudok velük beszélgetni. Ennek ellenére még most sem kellek senkinek. Van egy lány akivel most azt hittem alakul majd valami. Beszélgettünk, azt mondta bejön neki a filmes ízlésem, facebookon váltottunk pár levelet is a témában. Ajánlottam neki egy filmet, azt mondta ha megnézte mindenképpen megírja, hogy hogy tetszett neki. Kiderült a beszélgetéseinkből, hogy sok közös van bennünk. Viszont ha bejönnék neki valószínűleg keresné a társaságomat, de az egyetemen ez nincs meg. Nyomulni meg nem akarok, gondoltam, ha akarna valamit majd ír még facebookon, az eddigi beszélgetésünk le lett zárva. Az igazság meg az is, hogy a tapasztalatlanságom még mindig visszatart kicsit. Tehát abban maradtam, hogy csak kedves velem, de nem jelent semmit ez. Az eddigi kudarcaim miatt nem akarok különösebb jelentőséget tulajdonítani az ilyen megnyilvánulásoknak, hogy néha összeakad a tekintetünk. Órák előtt amikor beszélgethettünk eddig, késni szokott, általában úgy ér oda, hogy már nem tudunk beszélgetni. Gondolom ha érdekelném, akkor előbb jönne.

Nem akarok olyan kapcsolatba bemenni, amikben két ember csak azért van együtt, mert tudják, hogy másnak úgy sem kellenének. Nem akarom, hogy egy hazugságra épüljön egy kapcsolat, ilyen kapcsolatban már lehetett volna részem.

Mit gondoltok, mit kéne tennem, hogy olyan lányok is érdeklődjenek irántam akik nekem bejönnek. Nekem már akkora lemaradásom van, ami elfogadhatatlan?