Elrontottam, mit tegyek??

Elkezdtem ismerkedni valakivel akit regrol ismertem, de x evig nem beszeltunk.

Eloszor amikor talalkoztunk azt gondoltam csak barati talalkozo igy nagyon laza voltam es nagyon jot beszelgettunk (en vagyok a no). Nagyon dicsert a srac es igazabol ereztem rajta, hogy o siman tobbet is akarna.

Talalkoztam vele megint . /Viszont nekem korabbrol volt mar egy alakulo kapcsolatom ahol ereztem, hogy amugy nem jo, nagyon elbeszelunk egymas mellett es kicsit egyenlőtlen is a kapcsolat. De meg nem zartam le./ Ezt mondtam a sracnak is, hogy amugy van ott valaki .. nagyon nem orult neki, de azutan meg ez a srac tobbszor probalt spontan elhivni, de mindig volt valami ami miatt nem talaloztunk. Kozben vegleg megszakitottam ismerkedest a masikkal akivel ugy ereztem nem mukodik.

Talakoztam 3. Alkalommal a sraccal aki mondta, hogy elvinne x napra kulfoldre par nap mulva. en pedig mondtam, hogy nem fer bele az eletmbe ez most meg milyen mar az, hogy csak ismerkedunk nincs semmi es ugy menjek vele kulfoldre.

Ugy erzekeltem ezen nagyon megsertette csak errol tudott beszelni, hogy jol van nem tudom mit hagyok ki meg, hogy talan meg talalkozunk majd valamikor talan.

Azota eleg zakaltott a lelkiallapotom, munka es tanulas miatt nem akartam menni, persze meg lehetne oldani, de alig ismerjuk meg egymast nekem fura lenne igy menni.

De az is bennem van, ha igy nem kellek vagy akarmi akkor mit erolkodjek? De kozben meg o mondta, hogy tul sok eselyt adott mar nekem.

Azt erzem nagyon rakattantam, de nem akarom magam raeroltetni meg lehet eszre kellene vennem hogy nem erdeklem elegge. Ti mit gondoltok? Ne irjak ra ezekután varjam, hogy o irjon? Azt mondjak, ha egy ferfi akar majd keres es tesz erte..

Bennem van ezaz egesz, es rosszulesik. megirnam de nem akarok konyorogni, hogy akarjon mar… mit gondoltok? Igazam van abban, hogyha ezkutan nem keres jobb is igy? Vagy a sracnak van igaza, hogy előttem minden eselyem?