Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért az alárendelődő férfiakat vonzom?
Sziasztok!
Rendre belefutok abba, hogy olyan férfiak nyitnak felém, akarnak igazán velem lenni, akik kedvelik az alárendelt szerepet.
Racionálisan gondolkozó, egyenes ember vagyok, a párkapcsolati ügyeket illetően sem szeretem a szőnyeg alá söprést/köntörfalazást, de nem mondanám magam dominálónak, sőt, azt kedvelem, ha a partnerem ugyanolyan erőt képvisel és fel tudok rá nézni, szexuálisan pedig az alárendelt szerepet kedvelem.
Ehhez képest rendre előfordul velem az, hogy elkezdek ismerkedni valakivel, talpraesettnek és összeszedettnek tűnik (életvezetés szempontjából talán az is), de elkezdenek kialakítani egy olyan dinamikát, hogy elkezdenek cukiskodni, mindenben kikérni a véleményem, alárendelődni az akaratomnak, és kivagyok ettől, mert szabályosan taszít ez a felállás.
Vagy arról van szó, hogy az egyenes természetem miatt a domináns férfiaknak nem keltem fel az érdelődését, ezért tapasztalom ezt? Mit tehetnék ezzel kapcsolatban? Kifordulni magamból nem vagyok hajlandó, de van esetleg olyan nő itt, aki hasonló típus, mégsem neki kell hordania a nadrágot? Hol találkoztatok a párotokkal?
"Amíg én hiszek a kapcsolatunkban, addig nincs miért aggódnod, menni fog együtt."
"A korábbi kapcsolataim sosem várattak meg, ha éhes voltam. Tudták, hogy annak nem lesz jó vége."
"Úgy vágyom rá, hogy egyszer ne legyen igazam, de végül rendszerint mégis igazam lesz".
Vagy egy viselkedési konfliktusban mondjuk ez a reakció egy kritikus kérdésre:
"Nem gondoltam, hogy ennyire rossz embernek tartasz, nem is értem, akkor miért vagy velem."
... és ezek bármely variációja, amiből azt érzi a partner, hogy tojásokon táncol, amik egy rossz mozdulatától összetörnek.
Soha, senki nem tett ki még téged?
Akkor valószínűleg tényleg te egyedül döntesz a kapcsolataidról.
Szerintem nagyon gyakorlatias a gondolkodásod, ami a mai életben jó/fontos. Viszont ez vagy megrémiszti az illetőt és inkább elfogadja a döntéseidet, vagy nem tud vele mit kezdeni, így elfogadja azt. Kérdés, hogyha hasonló mentalitású személlyel hoza össze a sors, akkor bírnád-e az esetleges állandó szájkaratét, illetve meddig bírnád?
Esetleg a kulcsszó az "elfogadás" szóban rejtőzik, akár egy gyengébb-, akár egy esetlegesen dominánsabb jelentkezővel szemben.
Én csak ezért nem szanálnám ki a férfiakat, ha amúgy életvezetés tekintetében talpraesettek.
Nem jó ám állandóan vitázni, egy dominánsabb karakternek tökéletes egy visszafogottabb.
A szájkaratét komoly ügyekben kicsit sem bírom, már ha ez alatt szarkazmust és emelt hangú vitát értünk. Ott nem látom értelmét és fáraszt, találjuk meg a megoldást és haladjunk. A drámaiságra egyáltalán nem vagyok nyitott ezekkel a dolgokkal kapcsolatban. Lehet itt van a kulcs, hogy nehezen fogadom el a nem logikán alapuló döntéshozatalt és nem is tudok elég elfogadó lenni ezen a téren.
Flörtölés során/női-férfi viszonylatban viszont nagyon szeretem az adok-kapok párbeszédeket, incselkedést, sok nevetést, ilyen szempontból intenzív ember vagyok. De a mindennapi megoldandó kérdésekben nem.
Nem csak a mindennapi kérdésekben merül fel az alárendeltség a férfiak részéről, szexuálisan is, valamint a férfi-női szerepekben, amit viszont nagyon nem szeretek.
Alapvetően tradicionális gondolkodású vagyok, szeretek a nő lenni a kapcsolatban, de ezek szerint a gondolkodásom inkább férfias vonásokat hordoz.
Férfias gondolkodásod van.
A férfiak pedig nem ehhez vannak szokva, ha ismerkedésröl van szó.
Nem tudják értelmezni, helyette azt gondolják, hogy te is olyan nő vagy, aki bármiért besértődik és kukázza a jelöltet. Mert ezt viszont jól ismerik.
Szexben ha tudsz alárendelődni, az nem változtatja meg őket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!