Az ismerkedésnek, randizásnak, "egymást keresésnek", nem kellene fele-fele arányban kétoldalúnak lennie?

Én személy szerint így látnám természetesnek, mégis rengeteg olyat látok (és olvasok itt), mikor az egyik félnek ki van adva, hogy teperjen (ez általában a férfi, de fordítva is elég gyakori, ami még furább), a másik fél pedig nagy kegyesen elfogadja. Ez így mégis micsoda?

Nem értem az ilyeneket. Egyik felet sem.

Aki elvárja, sőt hangoztatja, hogy neki "teperjenek" (sokan hibásan az udvarolni szót használják itt, ami sosem jelentette ezt, mivel abban a másik fél is partner), annak valami rejtett önimádata van? És mégis hogy? Én, ha olyannal randiznék aki szimpatikus, nem várnám el, hogy teperjen, csak simán érezzük jól magunkat, persze a szokásos udvariassági-lovagiassági (különösen férfiaknál) formulák beleférnek egyéni mértékben. Aki pedig nem szimpatikus annak pedig megmondom, hogy ne lopjuk egymás idejét. Nem vagyok cézár, dúcse vagy valami önkényúr akinek imádat kell.

Ha pedig valakivel olyasvalakivel randiznék, aki nem mutat sok viszonzást, ő maga semmilyen gesztust nem tesz arcára kiül a király(nő)i grimasz, hogy "ugorj paraszt még egy araszt" és érződik az a bizonyos "teperj csak én meg majd esetleg viszonzom és még az is kegy lesz", akkor otthagynám elég hamar. Nem vagyok udvari bolond, kutya vagy szórakozatóipari cikk ami csak úgy van.

A legrosszabb, hogy (szerintem), ez még értelmetlen is. Még talán a "király(nő)" gondolkodásában van némi eltorzult lelkületű logika, hogy "tök jó, hogy nyalnak nekem, és semmit nem kell viszonoznom, haha lol", de a teperő fél? Mit vár ettől? Kapásból alárendelt viszonyba sorolja magát, ha pedig férfi, akkor pedig lehetetlenné teszi, hogy férfiasnak látszódjék (gyorsan leszögezem, hogy ennek ellentéte a bunkó, tirpák hozzáállás sem férfias, sőt, szóval nem számít teperésnek, ha virágot visz második randira, kifizet valami kisebb fogyasztást, betartja az udvariassági formulákat).

Szóval, nem tudom mit vár ettől a teperő fél. A nő (vagy férfi) nem fogja megszeretni ezért, az biztos. Sőt, ha gonoszabb nőt (vagy férfit) fog ki, még jól ki is használja, akár hosszabb távon is, mivel TUDJA, hogy bármit megtehet (megcsalás, anyagi megkárosítás, megalázás, kiröhögés), akkor sem fog elmenni, mindent elnéz neki, sőt még fent is tarthatja az alá-fölérendelt viszonyt, ahol mindig az egykor teperő a hibás.

Szóval nem értem én ezt a dolgot, bár minden szarhoz két fél kell, szóval talán jobb is, ha az ilyenek megtalálják egymást, de kérdeznem kell még egyet: ez a bizonyos "a másiknak (főleg férfinek), kell teperni, mert ez mindig is így volt", ugye nem általános, mondhatni elfogadott nézet?