Na mit gondoltok? Arrogáns vagyok?

Nagyon megértelek téged valamilyen szinten én is ilyen vagyok. A különbség annyi, hogy direkt nem gonoszkodok másokkal, te a többi stimmel.

Régebben, 14-17 évesen mindig azon fáradoztam, hogy másoknak a kedvére tegyek, hogy rám számíthatnak, és a többi. Gondoltam, ha ezt kapják tőlem, majd én is ezt kapom vissza tőlük. Kib@szott nagy lóf@szt. Mikor egyik nagyon közeli barátom szúrt hátulról mellbe, onnantól kezdve megváltoztam. Ez 18 éves koromban volt. Azóta b@szok bele, ki mit gondol rólam, ki fog rosszallani ha ezt vagy azt csinálom. Lesz@rom, csinálom, amit akarok, nem fekszek le senkinek. Persze mint mondtam, nem lettem nagyképű f@sz, nem sértegetek, vagy bántok másokat, a régi kapcsolataim is ugyanúgy megmaradtak, szerintem ők észre sem vették, hogy megváltoztam. Csak azt, hogy már nem teperek náluk. Ez a valamelyest önzőnek titulálható viselkedés rendkívüli mértékben megnövelte az önbizalmam, természetesen vigyázok, hogy ne billenjen át nagyképűségbe. De a magabiztosság olyasfajta sérthetetlenséget, támadhatatlanságot sugároz, hogy már nem gázolnak át rajtam az emberek.

Összességében, nem feltétlenül rossz, amit csinálsz sajnos a világban a könyöklő társadalom dominál, csak magadra számíthatsz. Ezt szerintem jól csinálod, ami szerintem nem jó, hogy direkt gonoszkodsz, és b@szol ki másokkal.